Mi magyarok hatalmas eszköztárával rendelkezünk a szavaknak. Ha megfogalmazunk valamit, azt aztán jó sok formában megtehetjük. És ha már adottak a szavak, akkor ezt meg is tesszük.

Most egyetlen szócska az, amit neked hoztam, legyen ez a kéne.

Jó rövid, talán nem is teljesen jól használjuk. Kellene? Ez se lenne rosszabb. Viszont jobb sem.

  • El kéne intéznem…
  • Le kéne tennem…
  • El kéne mennem…
  • Le kéne vinnem…

Ezek megfogalmazódnak bennünk gondolati szinten.

El kéne intéznem az engedélyeket. Le kéne tennem a cigit. El kéne mennem az orvoshoz. Le kéne vinnem a szemetet. Foglalkoznom kéne a gyerekkel. Meg kéne főznöm az ebédet. Ki kéne takarítanom a lakást. Pénz kéne megtakarítani! El kéne mennem bevásárolni.

Szép kis lista, leginkább csak fejben. Miért is?

Ha csak kéne, az már nem a cselekvésről fog szólni. Rögtön utána is tesszük talán, hogy de… és már agyon is ütöttük vele már magát a gondolatot is.

  • Kéne, de nem megyek elintézni az engedélyeket.
  • Le kéne tennem a cigit, de ma nem megy, túl ideges vagyok. 
  • Le kéne vinnem a szemetet, de inkább még megnyomkodom, kézzel, lábbal, még férhet bele, később majd leviszem.
  • Kéne a gyerekkel foglalkozni, de most nincs rá időm, energiám, különben is, nincs is semmi gond. 
  • Meg kéne főznöm az ebédet, de nincs kedvem, fáradt vagyok.
  • Ki kéne takarítanom a házat, de nem is olyan nagy a kosz. 
  • A megtakarításon kéne gondolkoznom, most nem akarok, ezt még megveszem, majd jövő hónapban.

És nem intézem el az engedélyt, nem teszem le a cigit, nem viszem le a szemetet, a gyerekkel sem foglalkozom. Az ebédből még vacsora sem lesz. A ház is úgy marad, belepi a kosz, a por, és a megtakarítás helyett is talán deficitbe kerülök.

És a „kéne” pedig ott van, ott marad velem. Lassan ellepi a gondolataimat. Szép lassan frusztrálttá tesz. Ideges leszek. Lassan már mérges is. Fel is dühít, már maga a gondolat.

A „kéne” mókuskerekében pörgök.

Neked jó a kéne?

Benned mit okoz? Milyen gondolatok kísérik?

A kéne a halogatást művészivé teszi bennem. Benned is, hiszem.

Most csillapítsd le a gondolataidat. Ez a „kéne” sehová sem vezet. Lélegezz párat, adj friss levegőt a tüdődnek.

Ne töltsd meg a kéne frusztrációjával a stressz poharad! 

Szabadulj meg tőle!

Garantálom, jobb napod lesz, ha ezt másképpen kezeled. 

El kell intéznem az engedélyeket. Másképpen hangzik, ugye? Benne van a cselekvés üzenete!

Adj hozzá határidőt, tegyél is érte! Nem marad el az elégedettség érzése, ha már sínre tetted a dolgot, hidd el!

  • Le kell tennem a cigit… mit tehetnél érte?
  • Leviszem a szemetet, nem nyomkodom kézzel, lábbal, hanem a kezemmel kiemelem, szedem a lábaim és már ki- vagy le is viszem. Hány percbe telt? Talán ötbe? Vagy kettőbe? 
  • Foglalkozom a gyerekkel. Most van itt az ideje, ha ma teszek valamit, holnap nem ül a gond a nyakamban.
  • Megfőzöm az ebédet. Máris nem a hideg, vagy a gyorskajáról szól az ének! 
  • Kitakarítom a lakást, most csinálom, így rendben tartom, kevesebb idő alatt is végzek.
  • Gondolkodom a megtakarításomon. Most időben vagyok. Ma is teszek valamit félre. Mert jöhetnek rossz idők, nehezebb napok, szűkebb keretek, jó, ha előre gondoskodok, és ha már itt vagyok, el is intézem. Lekötök a fizetésemből most is, mondjuk 10-15%-ot.

Neked hogy hangzik?

Nekem bejön.

Nekem a „kéne” nem kell, mert csakis a halogatásról szól.

Neked jó a kéne? Ugye neked sem!

Válts hát te is nézőpontot. A gondolataidat ne hagyd elveszni a „kéne” bűvöletében, alakítsd át őket úgy, hogy döntés is kísérje őket.

És ha döntöttél? Tegyél is valamit érte!

Nos, ugye, hogy jobb lett tőle a napod?

Jaaaj! Ez a kéne valahogy itt maradt! Meg kéne írnom!

Megyek is! Szia!

Ui.: Olvasd el erről következő írásomat

{"email":"Érvénytelen email cím","url":"Érvénytelen weboldal URL","required":"Egy kötelező mező üres"}
>