A napokban jött szinte ordítva velem szemben a függőség kérdése.

Méltán el is gondolkodtam rajta. Nem kérlek most arra, hogy szaladj az addiktológiára és kezeltesd magad. Inkább arra kérlek, hogy tegyél te is egy belső utazást kicsit önmagadba.

Ha a szót lecsupaszítva eléd teszem, méltán arra gondolhatsz, hogy a kábítószerezésről, a gyógyszerfüggőségről, vagy az alkoholfüggőségről írok most neked.

Akár azokat is idesorolom, mert nem kis problémáról beszélünk. Ezektől is lehetünk függők, menekülőre fogva, bedrogozva, akár gyógyszerek által, fűvel, vagy keményebb „cuccal”, alkoholmámorban úszva, mindig az utolsó előtti poharat szorongatva, majd legurítva, el a gondoktól, magunktól, az életünk elől, félelmeinket egy időre „cserben” hagyva, offline üzemmódba kapcsolva.

Most mégsem ezeket emelném ki. Nem a tudatmódosító szerekről írnék most neked.
Másképpen is módosíthatjuk tudatunkat.

Már reggel is kezdhetjük ébredéskor, függővé téve azt a kávénk által, akár félig nyitott szemhéjakkal cammogva a kávéfőző felé, automata üzemmódban, hogy csakis az lehet, amitől magunkhoz térünk, hiszen ettől függ majd a reggeli ténykedésünk. Hányan tesszük ezt naponta? Pedig már ez is módosítja a tudatunkat.

Talán még cigaretta is társulhat hozzá. Nem is olyan ritka. Reggeli ébredés után tüdőnket nem a friss levegő tölti meg, hanem elsősorban a nikotinszintünket igyekszünk helyretenni, és nem utolsósorban. Ha az helyreállt, mehetünk tovább, nem gyötör már a hiány, majd csak később, talán.

És nem csak ezektől az élénkítő szerektől lehetünk függők.

Mi magunknak is állítunk fel függőségeket magunkban, hogy hiányban ne szenvedjünk.
Ezek lehetnek korlátok is, amik lehet csak bennünk élnek, léteznek, mégis elfogadjuk, hisszük, valljuk őket.

Függővé tesszük magunkat a gondolataink által. Elkönyveljük magunkban például, hogy ma bal lábbal keltünk, és már rosszul kezdődik a nap, mi jöhet még? Csakis rosszabb. Jobb? Ááá, biztosan nem.

Függhetünk párkapcsolatunktól, a szeretet hiányától, anyagiaktól. Talán mert nem merjük, tudjuk, akarjuk meglépni azt a merően új dolgot, ami a függetlenséghez vezethetne minket. Inkább tovább szenvedünk a függőségünkben.

A boldogságunkat is függővé tehetjük valamitől. És itt aztán jöhet egy jó hosszúra nyúló lista:

Boldog leszek, ha:

  • lesz egy szép házam,
  • lesz egy szerető társam,
  • nyaralni megyek,
  • felvesznek az egyetemre,
  • nem vesznek fel az egyetemre,
  • gyerekem lesz,
  • elválok,
  • férjhez megyek,
  • megnősülök,
  • lesz önálló életem,
  • egy új autóm,
  • jobb munkahelyem,
  • szabadidőm,
  • több keresetem,
  • sok pénzem.

Még sorolhatnám, kérlek, egészítsd ki a listát helyettem. Lehet, hogy valamit kifelejtettem?

Hányszor fogalmazzuk meg ezt magunkban, magunknak, vagy éppen másoknak, ugye?

És ha ez mind megvan már, a boldogság meddig tart? Ameddig jön majd egy másik kötéltáncos HA?

És így tesszük függővé a boldogságunkat, az elégedettségünket, az életünket, a barátságainkat, a kapcsolatainkat.

És a gondolatainktól is függhetünk. Jönnek, negatívak, ezeket pátyolgatjuk, szövögetjük, és máris szépen megbélyegeztük a napunkat is velük. Garantáltan az egyik negatív szüli meg a másikat, harmadikat, hasonlóan rosszakat, és ezek fogságában tesszük függővé a napunkat.

Gondolatainkhoz társaságként jön a negatív hozzáállásunk, amik karöltve járnak egymással, hát csapdájukban lesz a napunk szép magyarosan: sz.r.

És a függőségeink láncolatában nem találjuk a kiutat a problémákból. Talán meg sem fogalmazzuk azokat.

Marad hát velünk a Bárcsak..., Talán ha..., Jó lenne…, Kellene, de..., meg a Kéne...
No és aztán lehet velük még feljebb cukkolni magunkat.

Mi lenne, ha helyettük másképpen állnánk hozzájuk?

Hogyan???
MINDEN RENDBEN VAN.

Igen, rendben. Már most is.
Mert ha rendben vagy, kiegyensúlyozottabb leszel. → Ha békében vagy önmagaddal, sokkal egyszerűbben tudsz a tettek mezejére lépni.

Nem kell befeszülni, sem megfeszülni, sem a negatív, pesszimista, depresszív gondolatok síkján leragadni.

Jöttek? Rendben van, engedd őket elmenni, és add meg, vagy hagyd meg magadnak a lehetőséget, hogy megtapasztald: mindezek nélkül is lehetsz boldog, elégedett, békés. Már ma is.  Már MOST.

És ezzel a megnyugvással benned könnyebb lesz elindulni a „Bárcsak” útja helyett a céljaid felé vezető – most még lehet, hogy csak keskeny – ösvényen.

Talán ideje lenne megnézned az új menetrendet? Lehet, hogy a régi buszod már rossz útvonalon van, vagy a „Sehova” felé vezető úton halad?

Ideje keresned egy Újat.

Megtaláltad?

{"email":"Érvénytelen email cím","url":"Érvénytelen weboldal URL","required":"Egy kötelező mező üres"}
>