Akármennyire is szeretnénk néha megállítani az időt, az mégis csak múlik, peregnek a másodpercek, percek, órák s napok egymást követve, rendületlenül.

S ha jobban belegondolok, lassan már jönnek az adventi vasárnapok, amelyek aztán elhozzák számunkra a karácsonyt.

Ebben az időszakban én már azon szoktam gondolkodni, hogy milyen meglepetéssel álljak elő a szeretteimnek: szépen becsomagolva.

Nem igazán vagyok halogató típus, amit éppen mégis erre a sorsra juttatok, az valószínű, hogy egyáltalán nem sürgős s nem is fontos. Ha nem sikerül az ilyen feladatokat átadnom másoknak, akkor azt egyszerűen ignorálom. Volt, nincs. Kész is.

Ilyenkor viszont előveszem az általam nagy becsben tartott tranzakcióanalízist, és abból is az énállapotokat. Hiszem, hogy mindegyik bennem van, ahogyan mindenkiben, s hidd el benned is ott lakoznak. Most ezzel a bejegyzésemmel te is előhozhatod magadból, ha kedvet kapsz egy kis játékossságra.

Nem szoktam magam feleslegesen nagy költségekbe verni, hiszen azt gondolom, az ünnepek alatt is jó a mértékletesség, és különben sem az a megfelelő dolog, hogy az ünnepi hangulat arra sarkalljon bárkit is, hogy vége hossza se legyen az evés-ivásnak. Én magam szeretem, ha ezekben a napokban is egészségesen étkezem, és fitt maradok, mi több, ruhaméretet sem kell utánuk váltanom.

Te hogyan gondolkozol ezzel kapcsolatban? Nálad milyen szokásokkal járnak ezek az ünnepnapok? Szívesen olvasnám a hozzászólások alatt.

Természetesen azért mi is megadjuk a módját, és mindegyikünk jókedvvel, szeretettel készül, közösen, a teendőket szépen elosztva egymás között.

De térjek vissza azokra a bizonyos énállapotokra, ha már említettem neked  ezeket. Ha esetleg nem olvastál róluk, erről az oldalon a teljesen ingyenes ebook-ot bármikor letöltheted.

Most pedig szeretnék veled megosztani egy szokásos írásgyakorlatomat, amit te magad is elvégezhetsz, ha kedvet kapsz, miután elolvasod a mai írásomat.

Amikor ajándékokban gondolkodom, akkor előveszem legelőbb a kreatív, szabad gyermeki énemet, és álmodozóban papírra vetek minden ajándékötletemet.

Amikor álmodozóban vagyok, akkor jellemzően úgy gondolkodom, mi mindennel is ajándékoznám meg a szeretteimet: házzal, autóval, mindennel berendezve, sok pénzzel is ellátnám a gyermekemet, biztonságos jövővel, karrierrel, boldogsággal, sikerrel, hosszú, egészséges élettel. Meleg holmival, kreatív dolgokkal, műszaki csodákkal, s amire csak vágyna. És nem is kell ezt tovább sorolnom, remélem te is érted ezt, hiszen gondolatban minden lehetséges, főleg álmodozó énünk segítségével.

Ilyenkor aztán csak úgy zsibonganak a betűk az ujjaimban, és olyan dolgokat is leírok, amelyekől tényleg csupán álmodozhatok: hiszen ez az állapot az, amikor azt is mondhatnám, hogy még a csillagokat is lehoznám az égboltról. Ez a lista aztán meglehetősen hosszúra sikeredik, habár minden egyes szerettem számára egy külön lapot szentelek.

Mikor kiírtam magamból minden ötletet, olyat is természetesen, amit boltban venni lehetetlen, akkor leteszem a tollat, füzetet. Kinyújtózkodom és lazítok egyet.

Mikor pár sóhaj után újból felveszem a tollamat, és a fonalat, már nem a szabad gyereki álmodozó énem van jelen bennem. Már felnőtt vagyok, aki itt van a jelenben, aki realista, és úgy is gondolkodik.

A listát előveszem újra, és a realista szememmel átnézem szépen. A felnőtt énem nem dönt érzelmesen. Megveti a lábát a realitás szőnyegén, és itt van, jelen ebben a pillanatban.

A listát átnézve ez az énrészem ezt olyan szépen megkurtítja, hogy azon már olyan sok minden nem marad. Mérlegeli a dolgokat: számot vet mindennel, mit enged meg és mit nem. Mi az, ami belefér, ami még talán lehetséges. Amit pedig realista szemem nem enged, azt határozottan ez az énállapotom áthúzza.

De még mindig nem engedek. Talán még mindig hosszú ez a lista.

Kicsit megnyújtózkodom, miközben listám pihen az asztalon.

Közben én is gondolkodom. Persze, hiszen ezek a gondolatok mindig itt vannak, hol ezek, hol meg mások, mint ahogy benned is váltakoznak.

Most éppen a karácsonyról gondolkodom: miről is szól tulajdonképpen? Tényleg arról kell szólnia, hogy a fa alatt egy gyűszűnyi hely sem maradhat? Tele kell azt rakni, mindennel, ha törik, ha szakad?

Én azt hiszem, nekem és neked is csak arról szólhat, amiről oly régen is szólt: a feltételhez nem kötött, őszinte szeretetről, a hitről, az örömről, amit egymás szemében láthatunk azért, mert együtt lehetünk, mert együtt vagyunk. És egyetértünk ugye abban, hogy  nem csak a karácsonynak kellene erről szólnia?

Én ezt érzem, amikor a gyermekem arcát látom, amikor belenézek a szemébe, amikor mosoly ül az arcán, s akkor is, ha mérges, dühös, ha neheztel valamiért. És akkor is ezt érzem, ha éppen én vagyok ebben az állapotban bármiért.

Mert nem szabok határt a szeretetemnek, adom, hiszen van belőle annyi, mint égen a csillag, s még talán több is, végtelen, kifogyhatatlan kút, melyből, ha merítek, csak még jobban megtelik.

Visszatérek a listához, kiszellőztettem a fejem, habár a gondolatok velem maradtak.

És most előhívom azt a bizonyos kritikus szülői énemet. Belehelyezkedem, s a listát a kezembe veszem.

Újra átnézi kritikus énem, hogy tényleg? Mindennek a fa alatt kell lennie most, ebben az évben és tüstént, és máris, de azonnal? Nem lehetne valamit eltolni: névnapra, szülinapra?

És ez a kritikus szemű szülői énrészem még jobban megkurtítja listámat.

Nem vagyok zsugori, nem sajnálok senkitől semmit. Nem él szűkében a család. Hálás vagyok az életünk minden másodpercéért. Minden pillanatban hálás tudok lenni valamiért, még ezekben a mostani nehezebb időkben is. És miközben hálát adok, rájövök, hogy mekkora bőségben is élhetek.

Nem éhezem, nem kell fáznom sem. Fedél van a fejem fölött. Van ruhám, amit felvehetek. Nem érzek hiányt az életemben.

És a családom is ilyen.

Készen van a listám. Nem sok teendőm van vele, hamar megvehető minden, és nem költöm el az összes pénzemet. Csak szépen becsomagolom és előveszem újra majd a kreatív gyermeki énemet. 

Ha kedved van, hagyd te is megszólalni most, így karácsony táján ezeket az énrészeid.

Talán sok felesleges költségtől megkímélheted velük az idei évben magad.

Én lefuttattam ezt a „programot”. És nagyon kellemes és építő volt.

És ha te is kipróbáltad ezt a kis gyakorlatot, szívesen olvasnám ezzel kapcsolatos gondolataidat.

{"email":"Érvénytelen email cím","url":"Érvénytelen weboldal URL","required":"Egy kötelező mező üres"}
>