• Home
  • Blog
  • Egy őszinte 2022- es évértékelés… Neked :)

Egy őszinte 2022- es évértékelés… Neked :)

idomenedzsment kihivassorozat

2 comments

Akárhonnan is vizsgálom az elmúlt évet, azt kell mondanom, hogy egy mozgalmas és termékeny esztendőt tudhatok magam mögött.

Mivel egyszemélyes vállalkozás vagyok, ezért, ha az időmet összeszámolom, akkor 365 nap, egyenként 24 órával számolva, 8760 órát tudhattam magaménak.

Persze, mint olyan ember, akinek az egyik nagy szakterülete az időgazdálkodás, aki szeretné az idejét minél jobban menedzselni, akkor ez elég soknak tűnhet, ha ezt az egészet csak és kizárólag a mikrovállalkozásomba tudtam volna fektetni.

Van viszont egy családom, amelynek tagjaival az időm egy részét töltöm, és ha jobban belegondolsz, az időmenedzsment sokszor családi, esetleg közösségi, és ez teljesen természetes, mivel nem csak az enyém ez a bizonyos 8760 óra.


A magánéletemben is volt egy nagy változás, mivel egyetlen fiam februárban összekötötte az életét azzal a leányzóval, akivel már 17 éves kora óta együtt járt.

Ez tulajdonképpen el is indított egy folyamatot, ami egy ház megálmodásával, s annak kivitelezésével is járt. A ház ugyan még közel nincsem készen, mivel az árak nekilódultak, mondhatnám, hogy irány a csillagos ég, s talán még annál is tovább.

Így egy gyerekem helyett lett kettő, amit cseppet sem bánok, csak, mint minden szülő, én és a férjem is szerettük volna, ha nekik könnyebb lett volna az indulás abba a bizonyos nagybetűs ÉLETBE, mint annak idején nekünk.


Az egészségem.. hát ott is voltak „helyzetek”, ezeket vagy tudtam kihívásnak kezelni, vagy nem, viszont nem fogtam fel problémának sem.

Márciusban félreléptem, ugyan nem a szó szoros értelmében, ez viszont lelassított rendesen, mert több, mint két hónap telt el, amíg rendesen tudtam járni, a régi cipellőimet elfelejtve.

Júliusban nem nyaralni mentem, hanem ágynak estem, mivel az a bizonyos covid engem is elért, ledöntve, de úgy rendesen. Majdnem egy hónap kellett, amíg azt mondtam, hogy akkor most- azt hiszem- már rendben vagyok. Működőképesnek érzem magam.

Decemberben volt egy egynapos műtétem, ezzel ki is békültem volna, de úgy néz ki, hogy ezzel a nyavalyával még nem igazán végeztem, ez átcsúszik erre az évre is, s még azt sem tudom hová, merre induljak az egészségügy bugyraiban, hogy valahogyan célba is érjek.


A vállalkozásban pedig tettem a dolgom, ha lehetett volna, akkor minden áldott nap.

Rögtön januárban megjelent negyedik online tanfolyamom, amely szintén a tranzakcióanalízis szemüvegén keresztül mutat rá azokra a bizonyos gyermekkori játszmáinkra, amelyeket annak idején tudattalanul ugyan, de oly szívesen alkalmaztunk, hol az egyiket, hol a másikat, mentesek sajnos nem igazán voltunk ezektől, s hoztuk magunkkal a felnőtt létünkbe, életjátszmánkká alakítva azokat.

Február sem múlt el eseménytelenül, hiszen egy előfizetéses rendszerben útjára indult az Önismereti Kör, ahol nemcsak leckékkel tarkított volt a csoport, hanem minden második héten online térben találkoztunk is. Nagyon sok témát érintettünk, a célállítás, a számunkra legfontosabb életterületek, a szokások kialakításán át a személyiségfejlesztő szokásokig körbejártuk ezt a témát.

Volt stresszkezelésről is szó, az érzelmi intelligencia fontosságáról, annak összetevőiről, a nonverbális kommunikációról, illetve a kommunikációs stílusokról is leckék sokaságát olvashatta, tanulhatta a belépő.

Márciusban útjára indult az ingyenesen letölthető ebook, amely hat modulban ismereti meg az érdeklődőt az énállapotokról, a tranzakcióról, mint kommunikációs eszközről, azok milyenségéről, az egészséges személyiségről, sok feladattal tarkítva. S akinek kedvezett a szerencse, az még bekerült egy csoportba is, és  egy egyszeri felkínálással megvásárolhatta akár 40%-os kedvezménnyel az Önismereti utakon a tranzakcióanalízis segítségével online tanfolyamot is.

Ugyancsak március végén megjelent a következő online tanfolyamom is, ugyancsak a játszmáinkat véve górcső alá, ezúttal a Kommunikációs játszmáink címmel.

Ebben olyan- sok esetben- energetikai játszmákról is írok, amelyek által, ha belekerülünk egy ilyen- közel sem játékba, kicsavarva, megtépázva távozhatunk, ha éppen áldozatként szerepelünk.

Viszont egy játszmában a szerepek gyakran cserélődnek, s leszünk áldozatból éppen üldözők vagy megmentők, vagy éppen teljesen más felállásban: üldözőkből áldozattá válunk, vagy éppen leszünk megmentők. A drámaháromszög már csak ilyen, és éppen ezért is kapta ezt a nevet, mert itt aztán nyereségünk bizony cseppet sem élvezetes vagy kellemes. Csupán az értetlenség, a csalódottság, a düh, a bizonytalanság kíséri, és még sok minden fájó érzés az, ami közben bennünk megszületik.

Közben futott az Önismereti Kör, minden hónapban sok-sok leckével és gyakorlattal. Júliusban egy kicsit átalakulva, immár két csoporttal, akik Megfigyelőként voltak tagok, s akik Útrakelőként személyesen is velem voltak. Ez januárban már nem indult újra. Hogy esetleg egy más köntösben újra fog? Ez maradjon egyenlőre titok.


Aztán az év során indult hét darab kihívássorozat, egyesekhez a tranzakcióanalízist hívtam segítségül, másokhoz az időgazdálkodást két szemszögből is, és a rendszerszemléletre épülő Rend a lelke mindennek! zárta aztán november végén a sort.

Voltak online műhelyek, ingyenesek és fizetősek, a Zoom felületére átállva. Itt egy kicsit gyakorolhattam az online tér használatát „élesben”, habár nem születtem színésznek, s talán nem voltam teljesen stresszmentes egyik előtt, alatt sem, azért a láthatatlan vizsgán átmentem.

Hogy valójában hány darab hírlevél született, azt bizony nem tudom pontosan megmondani, s még azt sem, hogy hány blogbejegyzés született.

Voltak szép nagy számmal, és remélem, hogy ezekben adtam az olvasóimnak tippeket, akár az egészséges életmóddal kapcsolatban, akár önbizalom témában, írtam sok blogsorozatot is, ezeket mind-mind olvashatod az oldalon.


Májusban felkértek egy rádiós interjúra: a metakommunikáció, azaz a szavakon túli kommunikáció volt a fókuszban, elvállaltam, ezt megtalálod a Rólam szekcióban. Hogyan sikerült? Annyi idő alatt, ami jutott rá, s a kérdések záporában igyekztem a lehető legérthetőbben mindenre felelni is. Hogy zavarban voltam? Hogy izgultam? Persze, nagyon, viszont izgalmas kaland volt! Kihívás a javából!


Augusztusban egy másik változás is beköszöntött házam táján: magam szerettem volna megtanulni kezelni a saját honlapomat, így egy nagy-nagy utazás vette kezdetét: hogy ennek oka mi volt?

Talán a saját őszinte kíváncsiságom, hogy hogyan tudok azonnali segítséget nyújtani, ha valaki elakad a honlapon, s erre ne kelljen várnom, míg valaki majd csak segít valahogy. Célom volt ezt mindenképpen megtanulni, mint ahogyan a levelek kiküldésének folyamatát is.


Ment ki kérdőív is, ami ugyan anonim, nem tudhatom ki az, aki kitöltötte, és az első bizony sehol sem landolt, így kiküldtem újra, s ezúton is hálás köszönet, aki bármelyiket is kitöltötte, hiszen a második számomra hasznos és iránymutató volt, az eredmények mentén haladhatok úgy, hogy olyan tanfolyamok, kihívások, írások kerüljenek fel az oldalra, amelyeket majd szívesen fogadsz, olvasol. Aki pedig a coaching szolgáltatást is bejelölte, és szeretne tenni magáért, és ehhez egy ideig segítségre van szüksége, esetleg egy külső, értő szemre, egy támogató kézre, akivel átbeszélheti a jelenlegi nehézségeit, elakadásait, akivel megoldaná szívesen ezeket, szeretettel várom, akár személyesen, vagy az online, mégis teljesen biztonságos térben.


Ez az év egy nehéz, rögös út volt, és a 2023 még mindig az, hiszen folyamatosan tanulom most is: magamat, hiszen a Pszichológia és Coaching én magam vagyok, hús-vér mivoltomban, teljes énvalómban.

Közben azért akad segítségem 😊, aki ugyanúgy tanulja velem is ezeket a folyamatokat, és bevallom, nálam sokkal gyorsabban.

Ejtettem hibákat közben, bevallom, ezeket viszont nem kudarckét kezeltem, hanem egy lassú, de biztos tanulási folyamatnak, hogyan csinálhatom legközelebb máshogyan, hogy jobb legyek, aztán meg sokkal jobb. És persze gyorsabb is.

Sok minden van még azonban, amiben még fejlődnöm kell: a honlapon, a hírlevélmotorban és leginkább a Facebook-on. Ez számomra egy olyan terület, ahol azt mondhatom, hogy majdnem analfabéta vagyok.

S közben még mit csináltam? Olvastam sokat, leginkább szakirodalmat. Tanultam sokat, leginkább azért, mert a tanulás az számomra örömet okoz, közben gyakorolhatok, és változhatok, s egyben változtathatok.


2022-ben mondhatom azt, hogy kevés napom esett ki anélkül, hogy ne tanultam volna éppen valamit.

Ha nem írtam, akkor tanfolyamokat végeztem, éppen eleget, hogy ne csupán jó, jobb, hanem még jobb lehessek abban, amit én magam képviselek.

Az énidőm erről szól: tanulok és gyakorlok. Naponta 90 percet? Néha még többet is, ha van rá lehetőségem. Ha kevesebb jut rá, akkor is gép előtt vagyok, írok éppen valamit, mert lehet éppen téged szólítalak meg vele.

Nem a social media az, amit bújok: hanem valami olyasmi, ami a célomat szolgálja, s azokét, akik hozzám fordulnak.

Nem nézek sorozatokat. Nem olvasok újságot. Nem hallgatok híreket. Az, amire szükségem van, az a kapcsolataim által úgyis rám talál. Ennyi nekem bőven elég, néha még sok is.

Nem félek a holnaptól.

Nem stresszelek az elszabaduló áraktól.

S mindezek valójában nem a nemet mondás képességéről szólnak. Hanem valami egészen másról: a tudatosságról, a nyugodtságról, az elfogadásról.

Lehetek még tudatosabb a vásárlásaimban, egyszerűbb a mindennapjaimban. Főzhetek így is ízletes, mégis olcsóbb ételeket. S ettől a bőség és az egyensúly még itt lehet velem, bennem.

Nem kell minden hónapban új cipő, még több ruha, ami esetleg csak a szekrényeinket gazdagítja.

Azok az élmények, amelyekre költök, azok bizony megmaradnak nekem, bennem: ezáltal leszek sokkal gazdagabb. Ezek segítik elő a fejlődésemet, gyarapítják a tudásomat, s ezzel segíthetek annak, aki hozzám fordul a legtöbbet és a legjobban.


Amivel zárom most soraimat egy ima lesz, ezt Assisi Szent Ferenc nevéhez kötik, amit elolvashat bárki, még akkor is, ha ateista, ha semmiben sem hisz, csak magában, az univerzumban, az anyagban, vagy akár a könyvespolcban a sarokban:

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

Ó, Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.

Hálával és szeretettel:

Zsuzsa

About the Author

Follow me


  • Kedves Zsuzsa! Nagyon köszönöm mindig őszinte soraidat, amin átsüt a te küzdésed az értékben többért, a jobbért, s az, hogy merjünk tökéletlenek lenni. Van segítőm, akit felkeresek, ha szükségét érzem, emellett soraid is sok- sok gondolkodni- és megszívlelnivalót adnak, igazán hálás vagyok érte!!! Tünde

    • Kedves Tünde, én is köszönöm és hálás vagyok ezekért a szavakért, és nagy örömöt okoztál, hogy ezt megosztottad velem. Merhetünk tökéletlenek lenni, hiszen ebben rejlik az egyediségünk, s az, hogy emberből vagyunk. Annak pedig még jobban, hogy így, ismeretlenül is adhatok számodra értéket az írásaimon keresztül. Szeretettel: Zsuzsa

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >