"Én és a driverek"

kihívássorozat

negyeDIK kihívás

MA LEGYÉL NYÍLT,
BESZÉLJ MAGADRÓL ŐSZINTÉN VALAKINEK!

Gyermekkorunkban meghatározó lehetett az is, hogy mennyire lehettünk őszinték és hogy mennyire fejezhettük ki az érzéseinket.

Voltunk biztosan sokan, akiknek nem volt szabad gyengének mutatkozni, és voltunk, akiknek ez megengedett volt: elfogadták a szüleink és nevelőink tőlünk.

Ha nekünk ez tiltva volt, akkor azt kaphattuk, hogy: bírd ki, így lesz jó. Vagy: a nagylányok már nem sírnak. A fiúk ne legyenek érzékenyek. A fiúk ne mutassák ki az érzéseiket. Ehhez te már nagy vagy, légy erős. A fiúk már csak bizony, hogy erősek.

Sok-sok hasonló mondat tarkíthatja a gyerekkorunkat.

Ne nyafogjunk, már nagylányok, nagyfiúk vagyunk.

Mert ez bizony katonadolog. Ez csak egy kis karcolás, ne hisztizzünk, vegyünk már erőt magunkon.

Ne szűköljünk, nyekeregjünk, nyöszörögjünk, nyavalyogjunk.

Lehet, hogy nem ezt hallottuk folyamatosan, viszont hiszem, hogy te is magadra ismerhetsz ezekben a mondatokban, és ez azt hiszem, nem lehet ez egy ismeretlen téma.

Ma a feladatod az, hogy nyíltan, őszintén beszélj valakivel magadról.

Hogyan?

  • Mondd el egy problémádat.
  • Beszélj a fájdalmadról.
  • Bármiről, akármiről.

Miért is jó ez neked?

  • Ha beszélsz róla, megkönnyebbülhetsz.
  • Csupán azzal, hogy meghallgatnak és még tanácsot sem kérsz, attól még: kommunikálsz, ami egy nagyon fontos emberi szokásunk.
  • Ha elmondod, lehet, hogy közben a megoldás is az eszedbe jut.
  • Őszintén kapcsolódhatsz az emberekhez.
  • Az őszinteség őszinteséget szül.
  • Emellett pedig az őszinteség egy nagyon tiszteletreméltó jellemvonásunk.
  • A nyíltságoddal bizalmat sugározol a másik felé.

Hogy miként is tudod megoldani, azt csakis te magad tudhatod. Fogd fel lazán, akkor könnyebb lesz, még ha nehéznek is tűnik.

Csupán arra megkérlek, hogy: 

Ma ez ne panasznap legyen

Nem panaszkodni kértelek fel. Ha pedig a nyíltságod által még tanácsot is kapsz, ne ellenkezz, ne utasítsd el. Inkább gondolkozz el rajta. Ami pedig még nagyon fontos, hogy köszönd is meg.

És hogyan is vehetsz részt ebben a kihívásban?

  1. Olvasd el!
  2. Csináld meg!
  3. Oszd meg egy hozzászólásban!

Nem csupán tanulhatunk belőle, hanem kedvet is csinálhatsz másoknak azzal, hogy megosztod azt, hogy milyen kreatív megoldással tudtad megoldani azt.

Kíváncsi lennék vajon hogyan oldottad meg? Sikerült? Nehéz volt? Könnyen ment? 

A kihívás már csak ilyen. Megosztanád velem?

Oszd meg velünk a gondolataid!

  • Az én driverem ” Ma nincs panasz nap!”
    Semmiről és senkiről nem lehetett othon panaszkodni, se az érzéseimet elmondani, nem érdekelt senkit!
    Nagyon ritkán mondom el bárkinek az mi is van velem valójában,mert minden ilyen megnyilvánulást ,panaszkodásnak érzek. És nem tudom mi a külömbség panaszkodni vagy beszélni az érzéseimről.

    • Kedves Zsuzsa, ez a szülői parancs talán a “Ne érezz!” lehet, egyben pedig egy driver is: a “Légy erős!”, bírd ki..A panaszkodás és az érzéseim elmondása között óriási különbség van.
      Erre egy példa lehet, ha én azt mondom neked, hogy: “Ma nagyon fejfájós napom van, nem vagyok a topon..” Én elmondtam neked, hogy mit érzek, nem panaszkodtam- még- eddig. Ha te erre azzal reagálsz, hogy : “Ja, ne is mondd, nekem meg a hátam is kiszakad, nekem senki sem akar segíteni. Belerokkanok már a sok munkába, senki sem vesz észre semmit, mindenki után én szedem össze a szennyest..” stb. Én azt mondtam el, mit is érzek, te pedig elkezdtél ebben a fiktív példában panaszkodni. Sőt, itt már áldozati szerepben is vagy, ami a drámaháromszögben van.
      Tehát, ha te őszintén beszélsz az érzéseidről, az nem panaszkodás, hacsak nem keversz már bele mást is.
      Érzed a kettő közti különbséget?
      Ha asszertíven szeretném elmondani valakinek azt, hogy mit okozott, milyen érzéseket pontosan nekem az, amit tett vagy mondott, az sem panasz: csupán nem kenem rá a felelősséget azért, mert valamilyen érzelmet váltott ki bennem. Ebben az esetben azt mondom el, hogy én most mit is érzek ebben a szituációban, anélkül, hogy ráfognám: “ennek is te vagy az oka”. Nos, ez már egy kapcsolati, vagy kommunikációs játszmába hívó kijelentés. Magát a játszma típusát is így hívják. És mi emberek “szeretünk” úgy időt eltölteni, hogy játszmát kezdeményezünk, vagy belelépünk- tudattalanul – ahelyett, hogy a nyílt, tiszta kommunikációt használnánk, autonóm lényként. Ha az intimitást nem kapjuk meg egy kapcsolatunkban, legyen az bármilyen, megpróbáljuk az kerülő úton megszerezni. Persze lesz nyereségünk, ez viszont cseppet sem lesz egy pozitív dolog. És itt nem csupán a párkapcsolatokra gondoltam.
      Talán így ez egy kicsit segít neked megérteni a különbségeket.

  • Nekem egy ideje nem esik nehezemre nyíltnak lenni, kivéve bizonyos emberek felé (közeli családtagok). De a velük való munka folyamatos és hosszú (meg mélyebb), ezért ma nem csináltam meg ezt a kihívást. Legalábbis feléjük most nem. Vagyis máskor sem feltétlenül érdemes 🙂 Viszont simán beszélgettem tovább egy anyukával, akinek szintén sni-s kisfia van, s diskurálunk épp epilepszia ügyben.

    • Szerintem megcsináltad, mivel nem volt kikötve, hogy kivel, csupán az, hogy valakivel. Egy anyukával beszéltél, akinek SNI- s gyermeke van.
      Azt írtad, hogy szintén: ez azt jelenti, hogy a tied is sajátos nevelést igényel
      – legalábbis én ebből ezt értem.
      Nyílt vagy, ez nagyon jó. A közeli családtagok: hát igen, őket nem mi választjuk meg. Kapjuk készen őket. Viszont ha munkát emlegettél, ez azt jelenti számomra, hogy dolgozol azon, hogy ezek a kapcsolatok javulni tudjanak. Kihívás teljesítve 🙂

  • Alacsony voltam (vagyok) és nagyon vékony (ma már nem annyira), ezért mindig erősnek és hangosnak kellett mutatkoznom, hogy ne lépjenek át rajtam vagy ne pécézzenek ki a nagyobbak. Aztán felnőttem, megházasodtam, elváltam és most ugyanúgy erősnek – szó szerint fizikailag is – kell lennem hogy mindent egymagam tudjam megcsinálni. Fárasztó, de sosem panaszkodom. Mert muszáj, mert akkor ki csinálja helyettem, mert akkor mi lesz a gyerekkel….stb. Nem engedhetem meg magamnak, hogy szétessek.

    • Kedves Ági, akkor te nagyon futtatod azt a drivert, ami így hangzik: “Légy erős!”, bírd ki. Én magam is alacsony és vézna voltam gyerekkoromban, ma sem vagyok egy hatalmas termet, ez nekem mégsem jutott eszembe, hogy erősnek kell lennem, hogy ne köthessenek belém a nálam nagyobbak. Hogy ezt a meghajtót miért futtatod turbó üzemmódban, annak a magyarázata, a titka valahol ott rejlik a gyerekkorodban. ERŐSNEK KELL LENNEM.. érdekes megfogalmazás. Én is sok mindent megcsinálok, amihez fizikai erő is kell, mégsem gondolom, hogy én erős vagyok. Muszájból sem csinálom a dolgaimat. Teszem azokat, ha pedig nehéz valami, akkor valamilyen kreatív megoldást keresek rá, hogy meg tudjam oldani. Az érzések bennünk vannak, akkor is, ha nem beszélünk róluk.
      Nem engedheted meg magadnak.. ez is egy olyan dolog, ami tiltásokról mesél nekem, ami megint csak a gyerekkorodba visz vissza. Természetesen itt a szétesésed volt a tiltólistán, ami rendben is lenne. Nem hiszem viszont, hogy az, amit eddig megosztottál, arra utalna, hogy ez téged fenyegetne jelenleg.
      Viszont ha folyamatosan ezt a drivert futtatod kifáradsz benne. Ahogyan ezt le is írtad: fárasztó.
      Mi lenne, ha az erő helyett kreatívan oldanál meg dolgokat, nem muszájból, hanem mert ez jó neked.
      Lehet egy nézőpontváltásra lenne szükséged?
      Viszont dicséret érte, hogy nem vagy “panaszkodós”. A panaszkodás játszmába vezethet.

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >