"Én és a driverek"

kihívássorozat

ötöDIK kihívás

MA TEDD AZT, AMIHEZ KEDVED VAN!

sokan vagyunk úgy, hogy erőből kívánjuk megcsinálni a dolgainkat.

Van közöttünk, aki megküzd valamiért, leküzdi a nehézségeket, kiharcol magának valamit, harcba száll a szomszéddal, egy állásért, a párjáért, kiharcol magának valamit, megbirkózik egy tanfolyammal, egy vizsgával.

Harcba száll a saját gondolataival, hadat visel a kollégáival, megvívja a csatáit, hadjáratot folytat akár a Facebook-on az igazáért, emiatt aztán akár neki is feszül a másiknak. A párkapcsolatában is inkább a párviadal az, ami a lényeges, esetleg éppen azért, hogy ki tesz le többet az asztalra.

Másikunk pedig ezek helyett eléri azt, amit szeretne, egyezségre jut egy vitában a másikkal, a kollégáival. Ő legyőzi az akadályokat, nehézségek nélkül, könnyedén végez egy tanfolyammal, sikerre viszi az elképzeléseit, diadalt arat, mindezt úgy, hogy nem erőből teszi, és mindeközben meg sem kell szakadnia.

Hogy a szóhasználatban (és nem csak ott) te melyikben is ismertél magadra, azt bizony csakis te magad tudhatod. Vagy egyik is meg a másik is jellemez? Itt az egyik, ott meg a másik? Még talán ez is előfordulhat.

Ma az a feladatod, hogy nem kell megszakadnod semmiben: tedd azt, amihez igazán kedved van.

Tedd ezt lazán, egyszerűen.

Mégis hogyan tudsz eleget tenni ennek a küldetésnek?

A lehetőségek tárháza végtelen.

  • Túl sokat dolgoztál mostanában? Iktass be egy pihenőt.
  • A gondjaid súlya alatt szakadsz meg? Üríts ki a fejedből minden nem kívánatos gondolatot: nem a rosszra kell ma gondolnod.
  • Ha kínoz valami? Relaxálj vagy meditálj. Hallgass nyugtató zenét.
  • Vedd könnyedén a feladataid.
  • Viszont vannak sürgős és fontos dolgok. Kinek? Csak neked? Talán nem csak a tied mindegyik. Add át ma másnak ezeket. És ha ma megy, menni fog ez holnap is.
  • Mondj nemet. Nem tudsz? Ideje lesz gyakorolni.
  • Delegáltad a munkát? Dicsérj és ne kritizálj, még akkor sem, ha te szebben, jobban, másképpen is csináltad volna azt meg.

Hogy ez most mennyire lesz könnyű vagy nehéz a számodra, az csakis rajtad múlik. Vedd könnyedén, még akkor is, ha nem olyan egyszerű. Csak lazán, és menni fog.

És hogyan is vehetsz részt ebben a kihívásban?

  1. Olvasd el!
  2. Csináld meg!
  3. Oszd meg egy hozzászólásban!

Nem csupán tanulhatunk belőle, hanem kedvet is csinálhatsz másoknak azzal, hogy megosztod azt, hogy milyen kreatív megoldással tudtad megoldani azt.

Kíváncsi lennék, hogyan is oldottad meg, persze csak akkor, ha azt meg is osztod majd velem.

És egy kérés a végére: ha tetszett a kihívássorozat, légy szíves ne sajnáld tőlem a véleményedet. Ha nem tetszett, akkor sem. 

Ha ezt megtennéd a kedvemért, most máris megköszönöm itt és most neked.

Ezt ide kattintva megteheted.

Hálásan köszönöm, hogy velem tartottál, és ha tetszett, eljövök még a következő hónapban is.

Oszd meg velünk a gondolataid!

  • Kedves Zsuzsa, megtaláltad a triggerpontjaimat, mindegyik feladattal megnyomtad a gombomat. Nagyon nehéz volt mind az öt kihívás. Durván nehéz hét van mögöttem, sok tennivalóval, a szerdám kifejezetten húzósra sikerült a beiratkozással és hozzákapcsolódó ügyintézésekkel. Persze túlterveztem, bele is buktam, nem sikerült tökéletesre (egy helyen nem tudtam intézkedni) és még előre nem látott akadályok is felmerültek – sikerült minden, csak hát a plusz idegeskedés nem esett jól. Most meg hulla vagyok, poszt traumásan jön ki a stressz és most, hogy a gyerek elindult a táborba és végre lazíthatnék, most parázok a nagy semmin. Mit tegyek ma este, hogy holnapra kisimuljak?

    • Kedves Ági, az oldal alján megtalálod az emailcímem, a telefonszámom is ott van, írj személyesen.
      Már az első napi hozzászólásod nagyon beszédes volt nekem, mint az összes többi is. Te ezeket a drivereket maximális sebességgel futtatod, kimerülésig.
      Talán a kihívások célja az volt, hogy felismerd ezeket a triggereket. A nyomógombokat. Te és minden olvasó, még ha nem is osztotta meg a gondolatait.
      Vegyük sorban őket: az első driver a “Légy tökéletes!”- ez volt az első napi kihívás, aminek nem kellett megfelelned, mert nem is lehet, emberek vagyunk, hibázhatunk. Most is írtad: nem sikerült tökéletesre…
      A második: “Szerezz örömet másoknak!”- itt is bekerült a képbe, hogy veszel egy rucit, aztán már a kisfiadra gondoltál, nem magadra. A feladat az lett volna, hogy magadnak szerezz örömöt..
      A harmadik a ” Siess!” volt. Szerintem felismered ezt is.
      A negyedik: “Légy erős!”- ezt többféleképpen is megfogalmaztad, hogy annak kell lenned.
      Az ötödik: “Tégy erőfeszítést!”- ugye ez is ismerősöd?
      Szerintem a relaxáció, vagy egy vezetett meditáció jól jönne most neked.
      Szépen, nyugisan. Ráérősen, nem kell sehová sem sietned. Vagy egy séta, esetleg egy jó könyv, ami érdekel és megnyugtat.
      Ha pedig írsz, nem hagylak egyedül a gondolataiddal.
      Szeretettel: Zsuzsa

  • Na, nálam ez egy sarkalatos pont. Nagyon sokszor nem csinálom azt, amit valójában szeretnék. Igazából azért, mert ez a valami, amit szeretnék csinálni helyzetekben, az konkrétan a “leszarás”. Hogy ne érdekeljen, hogy más mit gondol.
    Pl.most jöttünk el a fejlesztő tanévzáróról. Elmentem a kisfiammal, de ő még nem tud játszani, másokkal ellenni, még kicsi is ehhez. Azt tudni kell, hogy én szorongok. Főleg ismeretlen helyzetekben, ha meg aztán nincs is olyan ember velem, akit ismerek, akkor még jobban. Jó, gondoltam nem baj, majd elleszek valahogy. Nekem amúgy nem baj, ha egyedül vagyok ilyenkor és csak figyelek. Sokkal jobban érzem magam megfigyelés közben, mint ha muszájból ismerkedni próbálnék (Ezért nem is szoktam próbálni 😅)
    De látom ilyenkor másokon, meg volt is már rossz tapasztalatom, hogy ilyenkor ők azt gondolják, hogy mit szomorkodok egymagam, meg nekem kellene odamenni próbálkozni. Csak hogy amikor én oda akarok majd menni, akkor oda fogok. De ilyenkor én még nem akarok. Viszont azt nem tudtam megtenni, hogy ezzel ne foglalkozzak belül. Hogy mások mit gondolhatnak . Mert nekik ez fura.
    De igazából mindegy lenne, hogy én belül ezen aggódom-e vagy nem, mert kifelé ugyanúgy nem csinálok semmit 😅 De valami rákényszerít.

    • Szerintem nem vagy egy kifejezettem extrovertált típus, valószínű, hogy jobban elvagy egyedül. Aki introvertált, az nem kerül központba egy társaságban, hacsak valami miatt nem kényszerül arra. Vannak megfigyelők is, felfedezők is és utazók. Nem vagyunk egyformák, és ez így van jól. Viszont ha szorongani szoktál, talán érdemes lenne megfigyelned ezekben a helyzetekben, hogy vajon mi a kiváltója, mi okozhatja. Talán visszajöhet a gyerekkorodból egy olyan viselkedési minta, ami ezeket okozza. Amúgy is jó megfigyelő vagy, alkalmazd. Kényszeresen ne csinálj semmit, csak szabad akaratból. Ki mit gondol? Szerintem nem ez, ami igazán számít. Nem kell ezért erőfeszítéseket tenned, mivel ez az a bizonyos drivered, ami miatt teszed.

  • Ma munkás nap volt, de a főnök szabin volt, ezért nem kellett megszakadni… 🙂 Este pedig egy jó kis szülő-gyerek kosármeccsel vezettem le a napot. Jól el is fáradtam a végére, jól esett!

    • Akkor ma levezetted a kosármeccsel az amúgy sem kemény, megszakadós napod 🙂

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >