Téma: Egy pillanatra megállok, s visszatekintek arra, ami igazán jólesett...
Az utolsó naphoz értünk. Végigcsináltad – és ez önmagában már valami, amit elismerhetsz magadnak.
Nem tudom, hogyan teltek ezek a napok. Talán volt, amit kihagytál. Talán volt, ami mélyebbre ment. Lehet, hogy csak most kapcsolódsz igazán a folyamatba. Bármelyik is igaz rád nézve – így vagy jól.
A mai nap egyfajta befejezés, de nem egy hatalmas tűzijátékos „lezárás”. Inkább egy halk, meleg fény a lelked teraszán. Egy „köszönöm, hogy jöttél” érzés.
Mi maradt meg benned ebből a 14 napból?
Nem kellenek nagy felismerések, s nem kell „eredmény” sem. Talán volt egy pillanat, amikor jól esett fellélegezni. Egy reggel, amikor megengedted magadnak a lustálkodást. Egy gondolat, ami átölelt közben a napok során. Egy emlék, ami előbújt belőled közben. Egy nap, amit végre csak magadra szánhattál.
És lehet, hogy azt mondod: „De hát nem történt semmi nagy dolog.”
Pont ez a lényeg talán.
A hála, mint szó – néha nehéz kimondani, vagy megélni.
Tudom, hogy sokan vagyunk úgy: a hála túl hangosnak, túl elvárásosnak, vagy akár bűntudat-keltőnek is tűnhet.
„Hálásnak kellene lennem, miközben nehéz az életem?”
„Miért lennék hálás, amikor csak próbálom túlélni a napjaimat?”
Ha ezt érzed, ne a szót keresd – keresd az érzést mögötte.
Lehet az öröm.
Lehet az elégedettség.
Lehet az enyhülés.
Vagy csak az: „ez most jólesett nekem”.

Ez is számít. Mert értelme van, s értelmet ad a napjaidnak.
Ma este, ha van pár nyugodt perced, játssz ezzel a kérdéssorral:
Mire emlékszem szívesen az elmúlt két hétből?
Mi volt az a három dolog, ami valahogy könnyített rajtam?
Mi volt bennem más, mint szokott lenni általában?
Milyen érzéseket vinnék tovább magammal ebből a "mininyárból"?
Ha van kedved, írd le, rajzold le, vagy csak suttogd el magadnak. Nem kell kiposztolni. Nem kell megosztani. Csak hagyd, hogy leülepedjen benned.
És még valami:
Ha úgy érzed, valami változott benned – még ha nagyon apró dolog is az – őrizd meg. Ne erőltesd. Ne tedd célként magad elé a falra. Csak tudd, hogy ott van.A nyár lehet egy tengerpart, egy kósza szél, egy jegeskávé, egy belső mosoly is, ami ott nyílik meg benned. Lehet ez a 14 nap is – egy kis belső kiruccanás, amit magadnak adtál.
Köszönöm, hogy velem tartottál.
Köszönöm, hogy magaddal voltál.
Köszönöm azt is, hogy most itt vagy.Légy továbbra is jó magadhoz. Akkor is, ha vége lesz a nyárnak. Akkor is, ha újra jönnek a „kell”-ek. Akkor is, ha épp semmi különös sem történik veled.
Mert az, ahogyan magad felé fordulsz a napjaid során , ott bizony minden perc különleges lesz.
Ha van kedved, megosztanál velem egy gondolatot?
Mi maradt benned ebből a 14 napból? Mi volt jóleső, meglepő, nehéz vagy épp emlékezetes? Nagyon örülnék, ha írnál pár sort – akár csak egyetlen mondatot is.
Itt tudsz visszajelzést adni.A szavaid segítenek abban, hogy még jobban, még emberibben formáljam a jövőbeli programokat – és közben nekem is adnak egy kis nyári örömöt.
Hálásan köszönöm, hogy itt voltál, hogy velem tartottál, szeretettel: Zsuzsa
