Téma: Egy illat, egy hangulat, egy pillanat… és amit ma is tanulhatok belőle.
Csukd be a szemed, s engedd magad visszaemlékezni valami szépre, ami régen történt meg veled.
Egy illat felvillan. A nyáré. Talán naptej illata, vagy annak olajos érzése a kezeden, amint éppen bekened magad. Frissen vágott fű illata a szélben. Főtt kukorica íze a szádban. Ropogós dinnyekockák egy tálban illatoznak, lédúsan. Egy hang a távolból – a szúnyogriasztó zümmögése, a kabócák ciripelése, egy nyári este zenéje, nevetések, az öröm hangjai...valahol a zene szól, és te talán éppen táncra penderülsz.
A tested emlékszik. Az emlék ott van valahol a bőröd alatt, a sejtjeidben, és ha hagyod, előbújik.
A mai nap egy utazás lesz. Időben visszafelé.
Egyetlen emléket keresünk – a te egyik kedvenc nyári pillanatodat.
Nem kell, hogy „nagy” legyen. Sőt! Legyen egyszerű. Legyen az a pillanat, amikor lelassult minden. Amikor úgy érezted:
„Igen. Ez most jó. Ez most elég.”
Lehet, hogy gyerekkorodból jön. Egy vízparti délután. Egy rét, ahol feküdtél. Egy tábor, egy zeneszám, egy közös nevetés. Lehet, hogy felnőttként történt. Egy utazás, egy esti séta, egy könyv, amit a napon olvastál. Bármi lehet – a lényeg: neked jelentett valamit, valami nagyon fontosat.
Írd le:
Írd le:Mi az az egy nyári emlék, ami most felbukkan bennem?
Mit láttam, hallottam, éreztem akkor? (színek, hangok, illatok, érzetek)
Mit tanít nekem ez a pillanat most? Mire emlékeztet?
Mi hiányzik belőle most az életemből? Mit tudnék belőle visszacsempészni?
+ egy mini gyakorlati kihívás mára:
+ egy mini gyakorlati kihívás mára:Teremtsd meg újra ezt az emléket – valamilyen formában.
Ha a napfény melege hiányzik, ülj ki a napra 10 percre.
Ha egy zene szólt akkor, keresd meg, és hallgasd meg újra.
Ha egy illat kapcsolódik hozzá, kutass utána.
Emlékezni nem mindig csak egy gondolat, ami bevillan – lehet az egy illat, íz, zene, testérzet is.
A mai nap feladata: megengedni, hogy egy jó dolog újra felébredjen benned.
Nem múlt el. Csak szunnyadt. Most épp ébredni készül. Hagyd előbukkani.
Mi volt az? Megosztanád velem?
Kedves Zsuzsi!
Egy gyerekkori élményem bukkant fel. Nagyszüleimmel a barackosukban voltunk egész nap. Este lovaskocsival mentünk haza. Nagymamám egy subát terített az őszibarackkal megrakott ládák közé, ahová én lefeküdtem. Egy ideig a csillagos eget néztem, majd elálmosodtam. Becsuktam a szemem. A lovak lassan bandukoltak, amit én ringatásnak éltem meg. A legszebb pedig az volt, amikor nagymamám betakart. Ha egy olyan helyet szeretnék elképzelni, ahol biztonságot élek meg, akkor ez az átölelő, védő-óvó betakarás jut az eszembe. Ha rágondolok erre az estére, érzem ma is a simogató ölelést és azt az elfogató szeretetet, amit tőlük kaptam. 💝
Kedves Julianna!
De jó, szinte magam előtt látom a kicsi Julikát” elszenderedni, akit feltétel nélkül szeretnek, ölelnek.. és aki biztonságban érzi magát. És minden bizonnyal a testi érzetek minden szinten előkerültek, ahogyan erre az emlékre most visszagondoltál.. Az ölelés, egy illat, talán éppen az őszibaracké.. a ringatózás.. az álmosság.. a takaró védelme, a suba puhasága.. 🤗
🍑🌃
Thaiföld, Koh Tao szigete. A szállás éttermében kávét szürcsölünk, tőlünk 1-2 méterre a tenger, búvárhajók indulnak nagy füsttel, kabócák zengedeznek, a tenger halkan morajlik. Egyetértésben ülünk, nyugalom van, semmi dolgunk. Rekkenő hőség van de a tenger felől lágy fuvallat hűsít.
De jó, hogy megérkeztél, és pont ezzel az emlékkel!
Ahogy olvasom a soraidat, megérint az a nyugalom, amit átsugárzol – mintha egy pillanatra én is ott ülnék veletek a szállásotok teraszán, kávéval a kezemben, és csak hallgatnám én is a csendben a hangokat.
Ez az a fajta emlék, ami nemcsak szép, hanem valamit visszahoz belőlünk – azt, hogy lehetséges a csend is, ami általában beszédes, a jelenlét, az egymás melletti létezés.
Köszönöm, hogy megosztottad Ildikó.🙏🙂
Kedves Zsuzsi!
Nagyon nehéz csak egy emléket választani, mert egyszerre rengeteg jut eszembe.
A kertben sétálva, egy érett paradicsomot a kezembe véve, nézegetve, megszagolva az az élmény jött elő, amikor a nagyszüleim tanyáján paradicsomot termesztett a család és minden unokának volt egy kicsi vödre, rajta a neve kezdőbetűjével, amelybe szedhette paradicsomot. Minden teli vödör után húztuk a strigulát és még egy kis pénzt is kaptunk érte. De nem a pénz volt a legfontosabb, hanem az, hogy együtt vagyunk és együtt csinálunk valamit. És mennyi vicces formájú paradicsomot találtunk! Talán óvodás lehettem ekkor.
Kedves Dóra!
Ez nagyon kedves emlék, és biztosan sok ilyen , vagy hasonlóan szép tarkítja a gyermekkorodat. Köszönöm, hogy megosztottad velünk.
Kedves Zsuzsi!
Nyáron olyan jól esik néha fázni! A hűvös estéket szeretem, amikor lehet a csillagokat bámulni, miközben a lonc illata borít be mindent.
Kedves Liza!
Olyan szépen írtad le – szinte érezni a lonc illatát és látni a csillagokat. Ez az emlék igazi nyári varázslat!
Kedves Zsuzsi!
Az őszibarackos emlék most is megvan és szép élményeket idéz. Ehhez kapcsolódó, ami most jutott eszembe, hogy ott, kint a tanyán sehová nem kellett rohanni. A lovaskocsival is csak lépésben mentünk haza… Szeretném az unokáimnak is megadni ezt a „lenni élményt”, amit én a dédszüleimtől és az apai nagyszüleimtől megkaptam. Nekem nem jön spontán, én ezt tudatosan tanulom, mert anyai oldalról a „gyerünk, haladjunk, ne lopjuk az időt…” hoztam. Persze van, amikor neki is kell lendülni, de nem mindig.😍
Felüdítő volt most az emlékeim között „lapozni”.
Köszönettel: Julianna🤗
Drága Julianna!
Nagyon szép, ahogy most már nemcsak az emléket, hanem azt is megláttad benne, mit szeretnél továbbadni az unokáidnak.
A „lenni élmény” és a lovaskocsi lépése most bennem is megmarad. 💛
Köszönöm, hogy újra megosztottad velem.
Szeretettel: Zsuzsi
🤗