Téma: Egy gyakorlat a megengedésre, ellazulásra – testtel és lélekkel.
Ma nem kell elérni semmit.Nem kell megfelelni.Nem kell hozzátenni a világhoz.Csak dőlni egyet – hátra, befelé, önmagadhoz.Gondolj egy függőágyra. Egy régi nyárra, amikor minden csendes volt. Amikor nem zakatolt benned az „ezt még meg kéne csinálni” meg a „nem elég az, amit magamból adok”.
Csak voltál. Lélegeztél. És valahogy mégis minden a helyén volt.Ezt hívjuk úgy: a megengedés állapota. Nem lustaság, nem menekülés, nem halogatás. Ez a pihenés. Tudatos. Testi. Lelki.
És ma pontosan ezt fogjuk gyakorolni.
Feladat mára:
Feladat mára:Keress 10-15 percet, amikor igazán hátradőlsz. Úgy igaziból.
Nem úgy, hogy közben e-mailekre válaszolsz. Nem úgy, hogy a gyerekek között egyensúlyozol a főzés és a pakolás között. Hanem csak úgy. Mint amikor a napfény simogatja az arcod, és nem sietsz sehová.
TIPP: Ha tudsz, feküdj le egy plédre a földre. Csukd be a szemed. Lélegezz mélyeket. Engedd el a gondolatokat, nem kell most megoldani semmit.
Kísérő kérdések (akár naplóba is):
Kísérő kérdések (akár naplóba is):Milyen érzés volt tényleg hátradőlni?
Észrevetted, hogyan reagál a tested, amikor végre nem vársz tőle teljesítményt?
Mi volt nehéz ebben – és mi esett jól?
Ha szeretnéd, ezt mantraként is viheted magaddal ma:
Ha szeretnéd, ezt mantraként is viheted magaddal ma:„Megengedem magamnak a pihenést. Nem kell, hogy mindig hasznos legyek.”
A mai nap arról szól, hogy visszatalálj ahhoz a részhez magadban, aki tudja, mikor elég. Aki nem nyomja még akkor is tovább, amikor már fáradt. Aki meri azt mondani:„Most én következem.”
Ez nem önzőség. Ez egy igazi belső érettség.
Ma ne tegyél mást, csak:dőlj hátra.
A világ nem dől össze, ha te most egy kicsit nem tartod meg a vállaidon.
Holnap újra találkozunk – egy másik játékos, mégis mély témával.
Kedves Zsuzsi!
A hátam megköszönte a konkrét hátradőlést. Néha tényleg olyan, mintha többen is ülnének a vállamon, ráadásul én hivogatom, hogy jöjjenek… Csodálkozom, hogy miért fáj a vállam, a hátam. Tényleg nem dőlt össze a világ, csak a magamra kényszerített világom kezd végre meginogni. Köszönöm. 😉
Kedves Julianna!
Érdekes metaforikus képet hoztál nekünk.. igen.. amikor mások terheit cipeled, az megnyilvánulhat testi tünetekben is. Éppen ezért érezhetsz hatalmas megkönnyebbülést, ha ezt észreveszed és tudatosan le is teszed őket. És tényleg: a világ forog, köszöni, jól van🌎, és a kényszer viszont inog, és ez így van jól. 🤗
💟
Kedves Zsuzsi!
Hátradőltem fizikailag is, jólesett. Így olvastam.
Lelkileg is: engedtem, hogy valami elérjen, hasson rám védekezés, magyarázkodás nélkül. Felszabadító volt. Máskor is élek ezzel a lehetőséggel.
Köszönet az ötletért: „Most én következem.” Pl. ki mertem mondani hangosan valamire, hogy „nekem most így esik jól”. Tényleg nem dőlt össze tőle a világ, csak rácsodálkozott a reagálásomra az, aki tényként megállapította, hogy mi nem jó…
Szeretettel: Julianna🥰
Drága Julianna!
De jó ezt olvasni! testileg és lelkileg is sikeresen hátra tudtál dőlni! Sőt, ki is mondtad, és a világ is egyben megmaradt! 🥰
💟