Téma: Egy vezetett képzeletjáték: hova utazik a lelkem nyáron?
Behunyod kicsit a szemed. Hmmm... Halk morajlás. Meleg homok a talpad alatt. A nap melegen simogatja a bőröd, de nem perzsel, csak átölel. Nem siet sehová. Te sem.
Most képzeld el, hogy van egy különleges strandod. Nem a valóságban – benned. Egy belső hely, ahova bármikor visszatérhetsz. Ahol nem kell megfelelni, ahol nem kell bizonyítani, ahol semmi más dolgod nincs, mint létezni. Lélegezni. Jelen lenni. Élni és élvezni azt.
Ez a belső strand a képzeleted nyara. Az a tér, ahol feltöltődhetsz, ahol megpihenhetsz, ahol kapcsolódhatsz önmagadhoz. Lehet, hogy egy óceánpart lesz, lehet, hogy egy rét a hegyek között. Talán egy stég a tónál, vagy egy bekuckózás egy függőágyban.

A mai gyakorlatod: teremtsd meg ezt a belső helyet.
Találj magadnak egy nyugodt 10 percet.
Csukd be a szemed, és lélegezz mélyeket. Nem kell sokáig – csak pár mélyebb levegővétel, aztán visszaállhatsz a megszokott ritmusodra. És engedd meg magadnak, hogy egy kép – egy táj – egy hangulat – megérkezzen hozzád.
Ha segít, írhatsz is róla:
– Hol van ez a hely?– Milyen a fény, a színek, az illatok?– Milyen a víz, a levegő, a hangulat?– Mit csinálsz ott? - Kivel vagy ott – vagy egyedül vagy?– Milyen érzés ott lenni?Nem kell tökéletesnek lennie. Nem kell látványosnak. Csak legyen igazi. Neked, mert ez a hely a tied.
Akár zenét is kereshetsz hozzá – valami nyugodtat, lágyat, ami segíthet mélyebbre vinni ezt az élményt. Akár visszatérhetsz ide minden este pár percre, lefekvés előtt. Ez lehet a te saját nyári pihenőszigeted.Ez a vizualizáció nem illúzió – hanem belső valóság. Egy forrás, ahová visszatalálhatsz, amikor csak szükséged van rá.
Mert nem mindig tudunk fizikailag elutazni – de a lelkünknek akkor is jár egy kis nyár.
Egy kis fény. Egy kis szabadság. Holnap új nézőpontból vizsgáljuk meg a múltat: mi lenne, ha semmit sem rontottam volna el eddig?

Kedves Zsuzsi!
Egy régi figyelmeztetés jutott eszembe. Valakinek mondtam, hogy vége a nyárnak, mert nekem megkezdődött a tanév augusztus végén. Erre az a válasz jött, hogy „a nyárnak azért még nincs vége”… Ez akkor és ott mélyen elgondolkodtatott. Most pedig jókor jött, hogy eszembe juttattad: „lelkünknek akkor is jár egy kis nyár”, ha nem tudunk elutazni, ha gondok nyomasztanak, ha sok a teendő, ha rossz az idő… A kis herceghez hasonlóan, a naplemente elvarázsol. Az eddig nem jutott eszembe, hogy elő is hívhatnám a lelkem horizontján. Megpróbáltam, sikerült! 🌻
Kedves Julianna!
Meglehet sokan nem hisznek abban, hogy a képzeletünkkel és egy csipetnyi vizualizációval bárhová eljuthatunk , és lám, sikerült neked is, aminek tényleg nagyon örülök. S még akár zene nélkül is lehetséges ez. Ez akkor azt jelenti, hogy te megteremtetted magadnak a nyári naplementédet képzeletben, ahová tényleg bármikor vissza tudsz térni, akár egy fárasztó, zsúfolt nap után. Nem kell más, csak a csukott szemhéjad ahhoz, hogy megérkezz a saját belső nyári szabadságodhoz. És akár a kis herceg is ott van veled , hiszen bármi lehetséges, ugye? 🌇🤗
Drága Zsuzsi!
Képzeld, még mindig megvan a belső naplemente, amire a segítségeddel tavaly ilyenkor rátaláltam. A lelkem mélyén őriztem, de nem igazán vettem elő. De jó, hogy most újra rátaláltam. A kis herceg, amikor szomorú volt egy nap sok naplementét nézett. Arra döbbentem rá, hogy ideje lenne többször is gyönyörködnöm a naplementémben.
Hála érte!
Julianna🤗🌇
Drága Julianna! 😊
Örülök, hogy újra rátaláltál a belső naplementédre, és hogy még egy év után is ott van benned. Akkor most már csak elő kell venned egy kicsit gyakrabban. 🤗És a naplementét nézni nemcsak szomorúan lehet.. hanem derűvel is.
Igen Zsuzsi, valóban felderít, akkor is, ha szomorú vagyok. 💕
Ennek igazán örülök, Julianna!