Téma: Mit csinálnék ma, ha semmi más nem számítana, csak a játék?
Volt idő, amikor nem nézted az órát. Nem mérted, hogy „érdemes volt-e” a délután. Egyszerűen csak jelen voltál. Ha épp egy kavics volt a legérdekesebb dolog a világon, akkor órákig tudtad nézegetni. Ha egy színes ceruza volt a kezedben, azonnal született egy csodás világ.
A gyereklétnek megvolt az az egyszerű, csodálatos szabadsága, amit felnőttként hajlamosak vagyunk elhagyni. Pedig ott van bennünk még mindig, csak rá kell találnunk.
Ma ezt a benned élő, játékos, kíváncsi részt hívjuk elő. Nem azért, hogy fejlődj, dolgozz magadon vagy értéket teremts. Hanem csak azért, mert jó érzés.
Ma engedd meg magadnak a gyermeki szabadságot!
Képzeld el:
Ha ma tényleg gyerek lennél, mit választanál?
Ha ma tényleg gyerek lennél, mit választanál?– Kimennél a parkba?
– Megmásznád a fákat?
– Rajzolnál egy óriás papírlapra?
– Belebújnál a mesekönyveidbe vagy kavicsokat gyűjtenél a Duna-parton?
És a legfontosabb: nem számítana, mit gondolnak rólad.
Egy kis feladat mára:
Egy kis feladat mára:
Válassz ki egy olyan tevékenységet, amit gyermeki örömből csinálsz meg. Nem kell nagy dolognak lennie. Elég, ha nem is tűnik hasznosnak. Nem célorientált. Nem hatékony. Csak örömteli.
Ez lehet:
– firkálás egy füzetbe,
– buborékfújás,
– mezítlábas séta a fűben,
– valami finom, gyerekkorból ismerős nasi elfogyasztása,
– egy hinta meglökése – vagy akár magadat a hintában! 
Az a lényeg, hogy ne felnőttként nézd, hanem játékként éld meg.
Este gondold át:
Milyen érzés volt engedélyt adni magamnak a játékra?
Melyik részem szólalt meg közben: a belső kritikus („Ez hülyeség!”) vagy a kíváncsi gyerek?
Mi lenne, ha minden napomba csempésznék 10 perc játékot?
+ egy kis bónuszkérdés:
+ egy kis bónuszkérdés:Ha a benned élő gyerek írhatna ma neked egy levelet, mit mondana? Lehet, hogy csak annyit: „De jó, hogy végre újra játszottunk.” S ha kedved van, meg is írhatod magadnak ezt a levelet, vigyél bele játékosságot és szeretetet.
Ez a nap nem arról szól, hogy visszamenj a gyerekkorba.
Inkább arról, hogy visszahozd a játékot a jelenedbe. Mert a játék nem korhoz kötött – hanem bátorsághoz.
Mit sikerült behoznod ma az életedbe?
Kedves Zsuzsi!
Eddig még nem kötöttem a játékot a bátorsághoz, pedig, ha jobban belegondolok éppen arra van hozzá a legnagyobb szükség. Merni elengedni minden mást, hogy a játék igazi legyen: felhőtlen, felszabadultó és gyermeki. Igen, „mert, ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek…” Köszönöm. Hintáztam, úgy mint régen. 🤗
Kedves Julianna!
Igen, éppen a bátorságot kell ehhez beizzítanunk önmagunkban. Hiszen felnőttként sokszor éppen az akadályoz meg minket a játékban, hogy mások mit gondolnak majd rólunk. A gyermeki énünk is itt lakik bennünk, csak elő kell néha varázsolnunk, vagy ki kell enegdnünk, hogy szabadon tegyen, amit csak akar. A Felnőtt énünk mellett az egyik legfontosabb „részünk”.
💝
Kedves Zsuzsi!
Ma nem valami gyermekit csináltam, hanem ami felnőtt helyzet jött, azt töltöttem meg a gyermekség nyitottságával. Úgy beszélgettem egy hozzám érkezővel, hogy igazi gyermeki módon adtam magam. Reményeim szerint, amikor számomra fontos és élményteli dologról beszéltem, talán úgy csillogott a szemem, mint előző nap a kisunokámé. amikor azt mesélte, hogy őszre óvodás lesz, melyik csoportba jár majd és mi lesz a jele.
Most számomra az az igazi gyermekség, ha merek a gyermeki énemhez kapcsolódni, az pedig külön ajándék, ha van, akivel ezt meg is oszthatom. Úgy mint Veled most. 💕
Köszönettel: Julianna🤗
Kedves Julianna!
Nagyon szép, ahogy a gyermeki nyitottságot belevitted egy felnőtt helyzetbe. A mai gyakorlatban emellett éppen az volt a meghívás, hogy valami játékos, önmagáért örömteli tevékenységben is elmerüljünk egy kicsit, akár úgy, hogy közben az időérzékünket is elveszítjük. Talán erre is lesz még ma egy apró lehetőség. 😊🥰
💖