Téma: Nem bűn, hanem pihenés: hogyan tudom ezt megengedni magamnak?
Valamiért a „lustaság” szónak rossz híre és „íze” van. Mintha az a pillanat, amikor nem csinálsz semmit, automatikusan a haszontalanság kategóriájába csúszna. Pedig a lustaság – legalábbis annak tudatos, szeretetteljes formája – lehet a legmélyebb újratöltődés egyik módja.
Ma az a feladatod, hogy lustálkodj. De úgy igazán.
Ma az a feladatod, hogy lustálkodj. De úgy igazán.Nem ám „jóléti semmittevés” címszó alatt görgesd végig az Instagramot, a Facebookot vagy takarítsd ki a fiókot, amit régóta halogatsz. Nem. Ez most más lesz.
Ez ma a lustaság gyakorlása lesz. És ez most nem irónia, hanem szeretetteljes önengedély.
Mit jelent a tudatos lustaság?
Mit jelent a tudatos lustaság?Azt, hogy nem csinálsz semmit, csak vagy. Nem törekszel. Nem teljesítesz. Egyszerűen csak fekszel az ágyon, a kanapén, egy pokrócon a fűben – és hagyod, hogy elteljen az idő. Figyeld meg: hogyan érzed magad, amikor nem kell hasznosnak lenned?
Kérdezd meg magadtól:
„Mit csinálnék most, ha senki nem várna el tőlem semmit? Még én sem saját magamtól?”
És aztán… csináld azt. Vagy ne csinálj semmit. Feküdj a hátadra, nézd a plafont. Hallgasd a szomszéd kutyáját. Engedd, hogy a percek csak úgy elteljenek. Olvass, szunyókálj, vagy napozz egyet. Ez nem elvesztegetett idő – ez visszavett idő.
Miért fontos ez?
Miért fontos ez?A folyamatos teljesítés, pörgés, megfelelés világában az egyik legbátorabb dolog, amit megtehetsz: ha egyszerűen csak kihúzod magad a ritmusból, mint a telefontöltőt a konnektorból.
Ha egyszerűen csak azt mondod:
„Ma nem teszek hozzá semmit a világhoz. Csak jelen vagyok benne.”
A tested is hálás lesz érte. A lelked pedig különösen: ez az, amikor megpihenhet a „belső hajcsárod”.
Nem baj, ha közben előjön a bűntudat vagy az „ezzel most elvesztegetem az időm” gondolata. Csak vedd észre. És hagyd továbbmenni.
Ha jól esik, választhatsz egy kis rituálét is:
Ha jól esik, választhatsz egy kis rituálét is:Készíts egy csésze teát, amit lassan kortyolgatsz.
Feküdj le a földre, és hallgass zenét becsukott szemmel.
Figyeld meg a légzésed (nem kell mélyíteni, csak észrevenni).
Olvass valamit, amit ma nem kell befejezni.
Mini-reflexió (lustálkodósan, pár szóban is elég):
Mini-reflexió (lustálkodósan, pár szóban is elég):Ma azt nem csináltam meg: _______
És ettől így éreztem magam: _______
Amit elengedtem: _______
Amit megengedtem: _______
A tudatos lustaság nem hiba. Ez egy belső nyári pihenő. Egy regeneráló sziget.
Nos, ma hogyan sikerült a lustálkodós napod? Megosztanád, mit éreztél közben?
És holnap jön még egy utolsó, szívhez szóló nap… ahol megidézzük a hálát – és vele együtt lezárjuk a mini-nyári kalandot.
Öleléssel, Zsuzsa 
Drága Zsuzsi!
Most látom, hogy ezt tavaly nem csináltam meg. Nem azért, mert nem értettem vagy elfelejtettem, esetleg nem tartottam jónak… Azért, mert nem voltam kész rá.
Ahogy a képre néztem, rádöbbentem, hogy miért is nem szeretem igazán a macskákat. A kiscicák játékát igen, de a sütkérező, lustálkodó macskákat nem. Igen, pontosan azért, mert ők tudnak csak úgy létezni, elnyújtózni, élvezni a napot, a semmit tevést.
Ma megpróbálom, de még magamnak sem ígérem, hogy menni fog. Bár lehet, hogy éppen ez az első lépés, hogy nem erős akarattal, magamat kényszerítve „pihenjek”. Inkább figyelem, hogy lesz-e olyan pillanat, amikor rajta kaphatom magam, hogy most éppen nem csinálok semmit és az nekem jó. 😅
Szeretettel: Julianna🥰
Drága Julianna!
Ez már önmagában nagy lépés: nem kényszeríteni akarod magad a pihenésre, hanem észrevenni azt a pillanatot, amikor egyszerűen jólesik csak lenni.
A macskás felismerésed pedig nagyon beszédes. Talán nem is a lustálkodásuk zavart, hanem az a szabadság, amellyel megengedik ezt maguknak. 🐈
Ma ne teljesítsd a pihenést. Csak figyeld, felbukkan-e egyetlen jóleső perc. Már az is elég. 🥰
Drága Zsuzsi!
Figyelek, figyelem magam, de próbálom szeretettel, együttérzéssel és nem „vizslatva”. Az erdei tornapályán „hintázva” a fák közül „rám mosolygott” a Nap, de tényleg!!! 🤩
Hálás vagyok, hogy a szabadságra hívtad fel a figyelmemet, mert valószínű, hogy sokszor a saját engedélyem hiányzik hozzá…
Köszönöm.
Julianna🤗
Drága Julianna!
Azt hiszem, most valami nagyon fontosat kaptál el: nem feltétlenül a lehetőség hiányzik a szabadsághoz, hanem néha a saját engedélyünk. 🌿
A Nap pedig igazán szép pillanatban mosolygott rád a fák közül. ☀️🥰🌳
🤗💐