🌀 Negyedik nap: Ma nem teljesítek. Csak vagyok.

Téma: Hogyan létezem, ha nincs cél, nincs „kell”?

„Ma nem csinálok semmit.”

Ez a mondat lehet szabadság… vagy bűntudat. Attól függ, hogy belül mit engedsz meg magadnak.

A mai világban, ahol a naptárak zsúfoltak, és minden „produktív” kell  hogy legyen, a semmittevés szinte forradalmi tett.

Pedig az élet nem csak a célokról szól. Néha az „úton levés” is épp elég.

Ez a nap arról szól, hogy elengeded a belső hajcsárodat. Azt a hangot, amelyik mindig suttogja:

– Csinálj még valamit.

– Légy hasznos.

– Használd ki az időt.

- Nem lazsálunk, ezt nem szabad.

De mi lenne, ha nem használnád, hanem megélnéd ezt a napot?

☁️ Ma próbáld ki ezt:

🌼 Engedd el a „napirendet”. 

Ha úgy alakul, hogy nem haladsz egy tervvel – nem baj.

Ha pihensz, és csak bámulsz ki az ablakon – az is rendben van.

📵 Ne akarj ma „elérni” semmit. Ez most nem arról szól, hogy jobbá válj. Csak arról, hogy létezz.
🫶 Figyeld meg magad teljesítési kényszer nélkül. Mit választasz, ha semmit sem muszáj csinálni? Mi jön belőled ösztönösen?
A mai feladatban erre keressük a választ: mi tölt fel téged?

✍️ Írd le este:

  1. Milyen volt egy teljesítési elvárás nélküli nap?
  2. Milyen érzések jöttek fel bennem – szabadság, kényelmetlenség, felszabadultság, unalom?
  3. Mit tanulok arról, hogyan kezelem a csendet és a teljesítéseim hiányát?

☀️ + egy mini kihívás mára:

Adj magadnak legalább 30 percet úgy, hogy nem "valamilyen" célból csinálod, amit éppen csinálsz.

Ne azért sétálj, mert „kell a mozgás”.
Ne azért olvass, mert „hasznos”.
Ne azért pihenj, hogy „utána majd jobban megy”.
Egyszerűen csak... azért, mert jól esik.

Ez a nap egy kis ízelítő lehet abból, milyen, amikor nem kell jobbnak lenned.

Csak jelen lenni. Itt és most.

Aztán észreveszed: így is elég vagy. Ugye, igen?

  • Kedves Zsuzsi!
    Futottam, csak a futásért. Jólesett a futás és azután a padon üldögélés a kiserdőben. Köszönöm. 😍

      • Kedves Zsuzsi!
        Most este a kíváncsiság a legerősebb érzés, hogy holnap mi fog „csakúgy” jólesni. Ha felismerem, adni fogok rá magamnak időt…
        Julianna😅

  • Kedves Zsuzsi!
    Rám talált. Jegyzeteltem egy könyvből, ami igazán érdekel. Meghallgattam a menyemet, és semmi okosságot nem mondtam neki, „csak” figyeltem rá és értettem.
    Csakúgy tartogattam a pici unokámat az ölemben, ő pedig nézelődött, ahogy a többiek szórakoztatták. Ültem este a kertben és figyeltem a színeket az égbolton. Szép volt.
    Kicsit bántam, hogy semmi különös nem jutott eszembe, amit megengedhettem volna magamnak, de már úgy látom, hogy ez így rendben volt.
    Szeretettel: Julianna 😍

    • Kedves Julianna!
      Biztos voltam abban, hogy megtalálod majd azt a „csakúgy jóleső pillanatot”. És már az, hogy figyelted a színeket, az, hogy tartottad az unokádat az öledben jólesőn… az, hogy csak meghallgattad a menyedet, a semmi különös dolog… igen, hiszem , hogy ez is teljesen rendben volt.

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >