Rejtett tranzakció és előre látható kimenetel?

A játszma fogalma tartalmazza az előre látható végkifejletet is, azaz egy előre látható kimenetel felé halad. Mégis, akkor miért is megyünk bele egy játszmába, ha az előre látható, hogyan végződik?

Nagyon egyszerű a dolog. Nem ismerjük fel a helyzetben a játszmát, és az egész tudattalanul zajlik.

Ez azt jelenti, hogy teljesen mindegy, hogy a helyzetek és a szerepek hogyan változnak a tranzakció során, a forgatókönyv adott, ami mentén ez a bizonyos rejtett tranzakció halad.

Szerepeket játszunk, és miután eljátszottuk azt, lezajlott a forgatókönyv, besöpörjük saját magunk nyereségét. A nyereség pedig nem más, mint saját nézőpontunk, világképünk megerősítése lesz.

Mielőtt azonban továbbmennénk, ahhoz, hogy játszmáról beszélhessünk, Berne gondolatmenetét követve, illetve a definíció szerint, ismerd meg a játszma képletét.

Ez a képlet egy kicsit matematikai kinézetű, és a következőképpen írható le:

H+GyP V+Á+Sz+Ny 

Most pedig nézzük, hogy mit is jelentenek az egyes betűk:

H - Horog

GyP - Gyenge Pont

V - Válasz

Á - Átváltás, vagy Átkapcsolás

Sz - Szembesülés

Ny - Nyereség

Mivel ezek a tranzakcióanalízisben szakszavak, ezeket ezentúl is nagybetűvel fogom használni.

Tehát:

Horog+ Gyenge Pont  Válasz + Átváltás + Szembesülés + Nyereség

Minden egyes esetben, hogy egy játszma kialakulhasson, aki elkezdi, ki fogja vetni a Horgot.

A Horog lesz maga a csali, amire majd a másik szereplő vagy játékos rá fog harapni.

Ez viszont csak akkor történik meg, ha a másiknak van egy Gyenge Pontja, amibe az első játékosunk Horga bele tud akadni. Van tehát egy Gyenge Pontja és a Horog célba talál.

Így a második játékos Választ ad az elsőnek, akitől a Horgot kapta, aki azt kidobta, akinek a részéről egy idő után létrejön az Átváltás, aki bekapta a Horgot, Szembesül ezzel, majd mindkét szereplő besöpri a saját Nyereségét.

Berne első felismert emberi játszmája, amit igazoltan megtalált az az:

„És miért nem….?” – „Hát igen, de…” volt.

Lássunk egy ilyen játszmát, annak leírását és magyarázatát.

Egy ilyen forgatókönyv lehet:

A: Hatalmas anyagi gondom van.
B: Na, mi történt veled?
A: Jaj, ne is kérdezd, annyi a kiadásom, szinte lehetetlen követni, nem is tudom, hogy hogyan tudjak mindegyiknek eleget tenni… Fogalmam sincs, mi is legyen…
B: Mi  lenne, ha beszélnél a családoddal a dologról?
A: Á, veszett fejsze nyele, hiszen úgysem értik meg a helyzetemet…
B: Én úgy tudom a testvéred elég jól áll anyagilag, miért nem kérsz tőle segítséget?
A: Az igaz, de úgysem segítene rajtam ebben a reménytelen helyzetben…
B: És miért nem próbálod meg elmagyarázni legalább neki?
A: Hát igen, de teljesen felesleges lenne az egész…
B: (tanácstalanul dünnyög) Hmmm…
A: Á, mindegy! Gondoltam, hogy úgysem tudsz segíteni!
B: (teljesen megrökönyödik)…
A: otthagyja B-t.

Vagy: két perc múlva folytatják a játszmát.

Ez egy  „És miért nem…?” – „Igen, de.. „ játszma volt A és B szereplő között.

Mitől lesz játszma ez a párbeszéd?

Amikor A játékos elindítja B-vel a párbeszédet, egyúttal a Horgot is bedobja neki. B-nek van egy Gyenge Pontja: segíteni szeretne valahogyan. A-nak igazából viszont tudattalanul nincsen arra szüksége, hogy B segítsen a problémája megoldásában. A szükséglete abban rejlik, hogy megerősítést kapjon arra vonatkozóan, hogy az ő nézőpontja megfelelő, miszerint rajta aztán már nem lehet segíteni. A-ban ez egy tudattalanul zajló folyamat, B-nek a Gyenge Pontja ugyan az, hogy segíteni szeretne, tudattalan szinten azonban tisztában van azzal, hogy nem fog tudni. Ezt A játékosunk is tudja ugyanúgy a tudatalatti szintjén.

Megvan a Horog, ahogyan a Gyenge Pont is. B a Horgot bekapja.

Oda-vissza folyik a párbeszéd, amit úgy is megfogalmazhattam volna minden mondatban, hogy „És miért nem…?” – „Igen, de…”.

Jönnek a Válaszok, aztán A játékosunk által megtörténik az Átváltás, miszerint tudta ő, hogy B nem fog segíteni, ezzel aztán B játékos Szembesül, és mindketten besöprik a Nyereségüket, ami aztán nem lesz olyan jó ízű.

Mindketten meglepetten ugyan, de megkapják jutalmukat:

A Nyeresége az, hogy: „Énrajtam úgysem segít senki”.

A a párbeszéd során folyamatosan a kibúvókat, kiskapukat, kifogásokat keres. Erre utal az, hogy mindig ott az a bizonyos DE, hiszen csak magyarázkodik.

B-nek is megvan a saját Nyeresége: teljesen zavarba esik, értetlenül néz szembe az egésszel, talán még sajnálkozik is, esetleg szégyelli magát a történtek miatt, hiszen ő segíteni akart, és mégsem jött össze ez a dolog neki. Az ő Nyeresége a bűntudat lesz.

{"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
Pen
>