Van bizony, amikor elérkezik az a pillanat is az életünkben, amikor az ember egyszer csak megunja a saját maga teremtette káoszt is. Nem feltétlenül csak azt, ami kívül van – a szanaszét hagyott papírokat, a mosatlan bögréket, edényeket, tányérokat az elmaradt teendőket –, hanem azt, ami bennünk zajlik.

A szétszórt figyelmet. A belső zakatolást, amitől nem hallod meg, mit is szeretnél valójában.

És ez az a pillanat, amikor megszületik benned a vágy a rendre. Nem a katonás, szögletes, patikai rendre. Hanem arra a fajta belső harmóniára, amikor a napoknak van ritmusuk, a gondolatoknak tere, a lelkednek pedig csendje.

Mert rend nélkül nehéz élni – de a lélek nélkül való rend csak üres forma. A kettő együtt teszi otthonossá az életet.

Sokan azt gondolják, a rend valami külső dolog: háztartási kérdés, szekrényrendezés, színkódolt naptár, rendszerezett papírok. De a rend nem a fiókban kezdődik. Hanem a fejedben. Ott, ahol eldől, mit engedsz be, mit tartasz meg, és mit engedsz el végre.

Amikor belül össze vagy zavarodva, a külvilág is ezt tükrözi számodra vissza. Először csak apróságokban: elfelejtesz valamit, késel, csúszol, kapkodsz.

Aztán már a tested is reagál: feszültség, alvászavar, állandó készenléti állapot. És egyre távolabb kerülsz attól a csendes biztonságtól, amiben egyszer csak jó lenni.

Pedig a rend nem öncélú dolog. Nem egy szépen felállított színházi díszlet. Hanem tartóváz. Az életedhez. Az idődhöz. A megtalálható dolgaidhoz. Önmagadhoz.

A rend az, ami segít, hogy ne a káosz vezessen, hanem te irányítsd az életed. Hogy ne a körülmények alakítsanak, hanem te tudd alakítani a napjaidat. Nem vasfegyelemmel – hanem tudatossággal.

Amikor azt mondod: „mostantól rendet teszek”, valójában azt mondod: „mostantól én döntöm el, mire adom az energiám.” Ez az a pillanat, amikor az életed újra kézbe vehetővé válik.

De a rendhez nem elég a jól átgondolt szándék. A rendhez figyelem kell. Figyelem önmagadra, a határaidra, az igényeidre, a ritmusodra. Nem mások elvárásaira, hanem a saját belső mércédre.

A legtöbb ember nem azért él káoszban, mert szeret rendetlenségben lenni.

Hanem mert elhiszi, hogy a rend csak akkor érték, ha tökéletes. Ha minden a helyén, ha minden szép, ha minden kiszámítható. És amikor ezt nem tudja hozni, inkább feladja.

De a rend nem a hibátlanságról szól. Hanem arról, hogy legyen kapaszkodó a változás közepén. Egy belső alap, amihez mindig vissza tudsz térni.

Minden napban ott rejlik a lehetőség, hogy újrarendezd a dolgaid. Nem feltétlenül a szekrényt –leginkább magadat. Hogy átnézd, mi szolgál még, és mi az, ami már csak helyet foglal. És ez nem csupán időgazdálkodás, hanem életgazdálkodás is egyben.

Ha belegondolsz, minden, amit ma elengedsz, felszabadít valamit. Egy gondolatot, egy percet, egy szusszanásnyi levegőt. És ezekből a kis helyekből születik meg a belső tér.

A rend tehát nem a szigor, hanem a szeretet tere. Mert ha szereted magad annyira, hogy nemet mondasz a feleslegesre, igenekre is több hely marad.

Nem a rendrakás tesz boldoggá, hanem az érzés, hogy irányban vagy. Hogy látod, mire van szükséged – és mi az, ami már csak viszi az energiád.

A „Rend a lelke mindennek” kihívássorozat nem arról szól, hogy tökéletes legyél és nem is arról, hogy mindenütt tökéletes rend legyen körülötted. Nem az lesz a cél, hogy a lakásod újsághoz illő legyen, vagy a naptárad makulátlan. Hanem hogy megtaláld azt a belső rendet, amiben végre megpihenhetsz.

Ahol nem kell folyamatosan bizonyítani. Ahol a nap végén elfér a mosatlan mellett a mosolyod is. Ahol a „nem baj” ugyanannyit ér, mint a „kész van”.

Ez a kihívás arról szól, hogy visszatalálj ahhoz a ritmushoz, ami a tiéd. Ahol újra hallod a saját hangod. Ahol van időd levegőt venni, észrevenni a pillanatot, és megélni, hogy amit csinálsz, az elég jó.

Nem lesz benne semmi, amit ne tudnál megcsinálni. De lesz benne minden, ami segít abban, hogy másképp lásd magad. Nem mint a káosz elszenvedője, hanem mint a rend megteremtője.

A rend nem azt jelenti, hogy minden a helyén van –hanem azt, hogy te is ott vagy a saját helyeden.

Amikor belül rend van, az élet is másképp kezd el alakulni, és ez így igaz fordítva is. Nem lesz tőle minden tökéletes, de lesz benne biztonságérzet. És ez a legnagyobb ajándék, amit magadnak adhatsz.

Mert ha a rend a lelke mindennek, akkor a lélek a szíve annak, ami rendbe jön majd.

Záró gondolat

A rend nem teher, hanem támasz. Nem feladat, hanem forma, amibe a napod bele tud simulni. Nem kényszer, hanem döntés: hogy mostantól te választod, miben vagy benne, és miben nem.

És ha ehhez kapsz egy kis útitervet, egy kis támogatást, és néhány „aha-pillanatot” —akkor a „Rend a lelke mindennek” kihívássorozat pontosan jó helyen talál téged.

Várlak téged is szeretettel!😉

Kedves Zsuzsi!
Sokat tanultam tőled a rendről, a külsőről és a belsőről is, de még sokkal többet magamról. Nem úgy, hogy Te mondtad meg, hanem úgy, hogy én kezdtem másként látni önmagamat és a körültöttem lévő világot. Közben a dolgaim rendeződnek kívül és belül is.
Tényleg „rend a lelke mindennek”.
Hála és köszönet érte!
Julianna💗