Hogyan kezeld a gyászt az életedben?
Mindegyikünk életében elkövetkezik egy olyan pillanat, amikor szembesülnünk kell azzal, hogy egy általunk szeretett ember, egy élő, hús-vér, lélegző lény eltávozik a földi síkról.
Örökre és visszavonhatatlanul.
A lelkünk sajog, a szívünk vérzik, az eszünk viszont talán még teljesen fel sem fogja.
Amikor szembe kell néznünk ezzel a borzalommal, sokan sokkos állapotba kerülnek, idegileg „padlót” fognak.
És tényleg padlóra kerülnek.
Ilyenkor gyors segítség lehet sokak számára, hogy háziorvosukat felkeresve gyógyszert iratnak, nyugtatót, altatót, feszültségoldókat.
A nyugtató hat, az altató altat, a feszültség oldódik.
Gyógyszer, de nem gyógyír a sebeidre. A gyászod nem múlik el tőle. Talán instant működik a segítség, el tudsz indulni a cselekvésben, ami rád vár esetleg, hogy szerettedet az utolsó földi útján elkísérhessed.
Hogy elintézd a tennivalókat, amik ehhez szükségesek.
Hogy ezekben a nehéz napokban tudd tenni, amit tenned kell.
Nem kis feladat, nem csekély megpróbáltatás Amikor ezeken a megpróbáltatásokon túlvagy, vagy esetleg ez nem is a te felügyeletedet, tetteidet igényli, akkor nézel szembe igazán a valósággal.
A hiánnyal. Hogy nincs. Elment. Örökre. Soha nem hallod már a nevetését, nem látod a mozdulataidt nem ölelheted meg, és a telefon másik oldalán, ha hívnád, már senki sem jelentkezik.
Valószínűleg már te is hallottad, hogy a pozitív gondolkodásban mennyi erő is lakozik. Ez valóban így van, sok esetben. Viszont nem a gyászfolyamatban.
A fájdalmadat is meg kell tudnod élni.
Ha nem teszed meg, elzárkózol előle, soha nem fogod tudni elengedni.
A szenvedés is az emberi élet velejárója, a gyász is az.
Kínoz, gyötör, nem enged aludni, enni,pihenni ….. a könnyeid zuhatagként omlanak, az arcodon, a lelkedben, a szívedben.
Mellette pedig állandóan a „Miért”-ekkel találod szembe önmagad.
Ezek a kérdések viszont, amikre soha nem kapsz már választ, mert ha van is, nehezen lesz elfogadható.
Ha nincs, akkor pedig hiába fogod azokat keresni.
A gyász egy örvénylő, hol tomboló, hol csituló folyam, mindenkinél, aki ezzel az érzéssel kénytelen szembesülni.
Az a legfontosabb, hogy adj időt magadnak. Éld meg a gyászod minden fokozatát, ezáltal juthatsz el előbb a beletörődésig, aztán az elfogadásig, majd az elengedésig.
Minden eset más. Nehezebb, könnyebb. Egy adott feladat sem egyforma két ember számára.
Lehet, hogy téged lelkiismeret furdalás gyötör, magadat okolod, keresed, hogy mit tudtál volna tenni ellene. Ez az egyik legnehezebb dolog, ha ezzel szembesülsz.
Ne saját személyedet hibáztasd, garantáltan sokkal rosszabbul fogod tőle érezni magadat.
Beletaszítod teljes önvalódat egy torz érzésbe, ami elmérgesedik majd benned, gyötörni fogja a lelkedet, majd egy idő után akár a testedet.
Az is lehet, hogy a te esetedben olyan megoldatlan konfliktusok, viták, egymás között le nem zárt dolgok maradtak, amik szintén gödörbe taszíthanak.
Mert nem volt időtök megbeszélni.
Mert haraggal a szívetekben találkoztatok abban a legutolsó pillanatban.
Mert nem bocsátasz meg magadnak.
A gyász feldolgozása mindenkinél mást takar, mindenkinek mást jelent.
Az illető halálát nem te okoztad, akarva-akaratlanul, ne ostorozd folyamatosan gondolataidban, tetteidben magadat.
Visszafelé nem tudsz cselekedni, nem tudod őt sem már visszahozni. A múlt, a tegnap már mögötted van.
Itt és most próbálkozz felállni és talpon is maradni.
Másképpen saját magad áldozatává fogsz válni.
Ahhoz, hogy nálad ez a folyamat hogyan működik, nem az IQ-dban keresendő.
Lehetsz te bármilyen intelligens, ha az érzelmi intelligenciád (EQ), és azon belül is a rezilienciád - a pszichológiai immunrendszered – alacsony.
Az EQ viszont, ugyan úgy, mint az IQ, fejleszthető. Jelen esetben a pszichológiai immunrendszered.
A lelkünk sérüléseit is képesek vagyunk gyógyítani vagy gyógyíttatni, éppúgy, mint a testieket.
A rezilincia egy dinamikusan működő folyamat, ami ahhoz szükséges, hogy bármilyen katasztrófa, lelki megterhelés, súlyos szerencsétlenség is ér minket, tudjuk azokat megfelelőképpen kezelni, vele pedig a lehetőségeinkhez mérten a legoptimálisabban működni.
Ez a bizonyos immunrendszerünk is, akár az izmaink, edzhető, felépíthető. Tanulható.
Ez könnyítheti meg számunka - neked is - hogy egy trauma ne gyűrjön maga alá minket.
Ez hozzásegíthet a gyorsabb lelki gyógyuláshoz.
A felfoghatatlan megértéséhez.
A megmagyarázhatatlan indoklásához.
A regenerálódáshoz.
Az elkövetkezendő napjaidban az alkalmazkodáshoz.
És még nagyon sok minden másban.
És, ha egyedül nem megy? Ez is egy felismerés. Nem szégyen. Nem kudarc. És elbukás sem.
A lényeg, hogy tudj segítséget kérni! Ha kérsz, biztosíthatlak, hogy meg is fog az érkezni.
És ha ez megfogalmazódott, majd meg is érett benned, merj cselekedni!
Segíthetek?
