Történt-e már veled olyan, hogy rácsodálkoztál egy nyíló virágra? Egy harmatcseppektől ragyogó levélre? Egy árnyékban szendergő kutyára? Halk tücsök ciripelésre, a színekre, hangokra a természetben?
Vagy csak simán elmész az apró csodák mellett , csukott szemekkel és bezárt fülekkel , és már éppen azon gondolkozol, hogy mit fogsz majd később csinálni? Holnap, jövő héten? Azután? Esetleg a gondolataid a múltban kalandoznak, eltöprengsz egy már régen megtörtént eseményen, történésen, azon elmélkedve, hogy mit kellett volna tenned vagy mit nem?
Az életünk számos ilyen alkalmat őriz, amikor a múlton rágódtunk , hogy mi lett volna, ha…, mit tettem volna, ha…, mit éreztem volna, ha… Ezeket magyarázzuk, elemezzük, szét- majd összeboncoljuk, kitesszük, eltesszük, újra elővesszük, visszacsomagoljuk, újra kibogozzuk.
Közben az életünk megy, dobog a szívünk, lélegzünk, pislogunk és cselekszünk, lehet néha akár tudattalanul, rutinból, gondolkodás nélkül.
. Aztán a jövő felé tekintünk , elbizonytalanodva, néha félve, rettegve, aggódva, hogy mit is tartogathat számunkra. Meg kellene tennem… El kellene intéznem… Jó lenne, ha… Mi lenne, ha… És ha nem csinálnám…
És ezekre a kérdésekre válaszolgatva megmagyarázzuk magunknak a meg sem történt dolgainkat, kibúvókat keresünk, ösvényeket, amikre léphetünk. Majd értelemszerűen kreálunk történeteket, ahol halogathatunk, majd elkerülünk döntéseket, jobbik esetben viszont valami mégis érlelődik bennünk. De a gondolataink nem mi vagyunk, ahogyan az érzéseink és a döntéseink sem.
Mi a cselekedeteink vagyunk. A viselkedésünk vagyunk. Cselekedni, tenni valamiért pedig csak itt és most lehet. A jelen pillanatában. A mában .
Látod-e a kis zöld lombszöcskét a képen?
Engem megbabonáz, meglátogatott, itt ül a mellettem található széken. Csak nézem, akár meg is simogathatnám. Csendben figyelem, ahogyan megpihen, hátsó lábait megtámasztva, közben ő is engem nézeget, jelentek-e veszélyt a számára. Szemei engem pásztáznak, én pedig őt fürkészem. El vagyunk egymással a jelenben, az oltalmazó csendben és beborít minket a nyugalom és a biztonság ebben az egymásra összpontosított fókuszban. Itt vagyok a jelenben.

Nem zavar a múltam, és nem aggaszt a jövőm. Próbáld ki te is ezt a tudatos jelenlétet az életedben! Legyél nyitott, csodálkozz rá te is a téged körülvevő anyatermészetre. Hidd el, olyan dolgokat fogsz észrevenni, amikre eddig nem is gondoltál, hogy ott vannak körülötted!
Kívánok neked csodás felfedezéseket!