Kommunikációs stílusok és a mögöttük lévő folyamatok – Lecke

Maradjunk most a Virginia Satir által felismert kommunikációs stílusoknál, amelyek valósak és felismerhetőek.

Mint már említettem, négy olyan stílust ismert fel, amelyek tetten érhetők olyan helyzetekben, amikor visszautasítást vagy kudarcot szeretnénk minden áron elkerülni.

Biztosan te is észrevetted már, hogy mindenki egy kicsit másképpen reagál bizonyos konfliktushelyzetekben. Van, aki meghunyászkodik, akár passzivitásba vonulva, vagy elfogadja, hogy inkább vesztes lesz, csak „béke” legyen. Esetleg elhallgat, és elkerüli az egészet. 

Mások pedig inkább beleállnak, acsarkodnak és nekiállnak veszekedni vagy vádaskodni, jó nagy adag hangzavarral, miközben igazából nem következik be egy megegyezés, csak a harag és a düh marad, utána pedig valószínűleg a vészterhes csend követheti az egészet.

Mi lehet a céljuk ezzel az embereknek? Mi a jó, és kinek jó ezekben a helyzetekben? És milyen más játszmát játszhatunk vajon még?

Virginia Satir négy kommunikációs stílust írt le, amelyeket megfigyelt a családokban.

Előbb ezeket szeretném kicsit leírni neked.

1. Az engesztelő stílus

Az engesztelő karakter az, aki behízelgő hangon kommunikál, szabadkozik és sohasem mond ellent a beszélgetőpartnerének. Úgy beszél, mintha önállóan semmit sem tudna megcsinálni, mert valószínűleg nem is képes erre, mivel nem tanulta meg azt, hogy hogyan is kell.

Éppen ezért mindenben mások segítségére szorul, ő az, aki mindig bizonytalan, és talán még azért is bocsánatot kérne, hogy egyáltalán létezik. Annak is örül, ha csupán hozzászólnak, egyáltalán észreveszik a létezését, viszont úgy érzi, azt éli meg, hogy ő még azt sem érdemli meg. Így mindenre rábólint, mindent elfogad, és nem képviseli saját akaratát, mivel fel sem ismeri azt. Ezzel a viselkedéssel bűntudatot ébreszthet a másikban, és ezzel egyébként nagyon jól tud manipulálni miközben a másik segítségét tudja úgy megszerezni, megkapni, hogy igazán még kérés szintjén sem hangzik el az.

Az ő kedvenc szerepe igazából az áldozati szerep, aki mindenki megmentésére szorul, viszont nem igazán vált szerepet, csak ha a segítség nem a megfelelő formában érkezik meg hozzá. Akkor is igazából csak elkönyveli, hogy rajta aztán nem lehet segíteni.

2. A vádló stílus

A vádló karaktert tudod talán a legkönnyebben, legegyszerűbben felismerni. Ő általában mindent jobban tud másoknál, feljebbvalónak is érzi magát a beszélgető partnerénél, leginkább fölényesen viselkedik. Megmondja mindenkinek, hogy mi a hibája, nem áll tőle távol tehát mások kritizálása, és mivel azt hiszi, hogy ő mindent jobban tud a másiknál, konkrétan meg is fogalmazza, hogy kinek mit kellene, vagy kell cselekednie. 

Azt érezteti a másikkal, hogy nem alkalmas semmire sem, hogy nem képes valamit, bármit is megoldani. Igazából nem is engedi, hogy a másik fél véleményt alkothasson, mert nem figyel oda a másikra.

A saját maga hibáit, ha arra valaki figyelmezteti, nem fogadja el. A vádló karakter igazából legjobban attól tart, hogy nincs igaza, vagy hogy ő tévedett, ezért hárít, hibáztat és kritizál. Úgy érzi, ha beismerné, hogy ő is hibázhat, vagy hibázott, akkor kiszolgáltatná magát, ennek pedig a valódi háttere, hogy nem elég erős az önbizalma, hogy a saját tévedéseivel, hibáival szembenézzen. 

Ha vádló hangon beszél valaki veled, akkor valószínűleg szorongani fogsz, vagy megijedsz, hogy vajon mi is okozhatta, esetleg mit is követhettél el, vagy esetleg magadban keresel valamilyen hibát, ami ezt a stílusú kommunikációt veled szemben okozhatta. Így tesz szert a vádló karakter az általa olyan nagyon áhított hatalomra.

3. Az okoskodó stílus

Az okoskodó karakter az, aki mindent mindenkinél mindig jobban tud, képes a legérthetetlenebb szavakat is használni akkor, amikor éppen nem erre lenne igazából szükséged. Kifejezetten az okosság mintaképe akar lenni, ezt minden mozdulatával, mimikájával is alátámasztja. Ő az, aki kényelmesen elhelyezkedik a kedvenc merev pozíciójába, és megmagyarázza, hogy a legújabb tudományos álláspont mi is éppen az adott témával kapcsolatban. 

Érzelemmentesen és monoton hangon beszél, a másik érzéseit, érzelmeit teljesen figyelmen kívül hagyja, ezért efféle támaszt nem várhat tőle az, akivel éppen beszél. Az okos embereket pedig irigyelni szokás, mert alárendeltnek érezzük magunkat velük szemben. 

Akaratlanul is kényelmetlenül érezzük magunkat, tudatlannak és informálatlannak a társaságukban.

Hiszen az okoskodó karakter igyekszik racionális érvekkel mindent megindokolni, megmagyarázni, emellett pedig nagyon intellektuálisnak mutatkozik. Olyan, mintha az érzelmek létezéséről tudomást sem venne, vagy pedig jelentéktelennek mutatja, vagy lekicsinyli azokat. Rideg és monoton hangon közli mondandóját, ami persze a mienk fölött áll. Többnyire ezzel is azt lehet elérni, hogy a másik alávetettnek, szinte megsemmisültnek érezze magát mellette, ő viszont elkendőzi mindenki előtt saját maga sebezhetőségét, esetleg kiszolgáltatottságát.

4. A zavarodott stílus

Igazából ő az a karakter, aki azt kommunikálja, hogy ez a helyzet annyira stresszes a számára, hogy jobb, ha kimarad a dologból, esetleg kihagyjuk belőle, mert szándéka sincs abban részt vállalni. Általában olyan szétszórt, hogy már közhelyesen nevetségessé válik, akin aztán lehet kacagni. Ha pedig köznevetség tárgya lesz, akkor kimaradhat az éppen aktuális szituációból.

Ő az a tipikus eset, aki úgy tesz, mintha mi sem történt volna, mintha nem is lenne fenyegetés, esetleg probléma. Előfordul, hogy nem is válaszol, nem reagál a történésekre, úgy tesz, mintha nem is hallaná, amit a másik mond,

Az is előfordul, hogy valamivel elkezd babrálni, akár egy zsebkendővel, vagy bármi mással, ami a keze ügyébe kerül, vagy valami nem odaillő dologgal reagál.

Az is lehet, hogy egyszerűen kilép a helyzetből, elkerülve azt, és szó nélkül otthagyja a másikat. Így tulajdonképpen nem is vesz tudomást a körülötte lévő történésekről. Ezeknek a személyeknek általában az a belső megélésük, hogy senkinek sem fontosak, senki sem figyel rájuk, igazából azonban éppen ez a rejtett céljuk, hogy elkerüljék a dolgokat.


Ezek voltak tehát azok a kommunikációs stílusok, amelyeket Virginia Satir felismert az általa vizsgált családokban.

Ugye, hogy számodra is ismerősök ezek a stílusok? 

Felismersz esetleg valakit a környezetedben, aki hasonlóan viselkedik? Esetleg rád is jellemző valamelyik? Ha felismerések követik a leckét, és ezeket szeretnéd velem megosztani, megteheted, szívesen olvasom és ha kérdés formájában érkezik a hozzászólásod, meg is válaszolom.

{"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
Pen
>