Volt egy kliensem – nevezzük most őt Évának –, aki egy alkalommal hosszasan mesélt arról, mennyire frusztrálja, hogy „semmire nincs ideje”.

Nem tud belekezdeni abba, amit régóta tervez.
Nem halad a vállalkozásával.
Nem írja meg azt az anyagot, amire szüksége lenne.
Nem jelentkezik arra a képzésre, ami előre tudná őt mozdítani.
Nem kéri el azt, ami járna neki.

„Egyszerűen mindig közbejön valami” – mondta.

Ahogy hallgattam, feltűnt valami.

Nem az volt a gond, hogy ne lett volna ideje. Talán leginkább az, hogy amit halogatott, mind nagyon fontos volt a számára.

És mindegyiknek tétje volt.

Mindenki halogat – de nem mindegy, mit

A halogatás leküzdése sokaknál azért nehéz, mert azt hiszik, velük van baj.

„Gyenge vagyok.”
„Szétszórt vagyok.”
„Nincs bennem elég fegyelem.”

Pedig a valóság az, hogy halogatni mindenki halogat.

Elhalasztunk egy hívást. Elnapolunk egy döntést. Áttolunk egy feladatot holnapra.

Ez önmagában nem is lenne probléma.

A probléma ott kezdődik, amikor rendszeresen azokat a dolgokat halogatod, amelyek közelebb vinnének önmagadhoz.

A pályaváltást.
A határhúzást.
A fejlődést.
Az önmegvalósítást.
Az újrakezdést.

Ilyenkor már nem egy feladatot tolsz el.

Hanem saját magadat.

A halogatás mögötti valódi okok

Évával lassan kibontottuk, mi történik benne ilyenkor. Kiderült, hogy nem a motiváció hiánya volt a gond.

Beszélgetés közben ezeket a gondolatokat hoztuk a felszínre:

– félelem a kudarctól,
– túl magas elvárások önmagával szemben,
– attól való félelem, hogy „mi lesz, ha nem sikerül”,
– attól való félelem, hogy „mi lesz, ha sikerül”.

Mert a siker is változást hoz. És a változás mindig bizonytalan.

A halogatás sokszor nem más, mint finom önszabotázs: egy módja annak, hogy ne kelljen kilépni a megszokottból.

Ezért nem működik pusztán az, hogy „szedd már össze magad” meg a „nem rinyálni kell, hanem csinálni”.

Egy csendes este, amit sokan ismernek

Éva egyszer ezt mondta egy beszélgetésünk során:

„Este, amikor lefekszem, mindig végiggondolom, mit nem csináltam meg. És ilyenkor egy kicsit csalódott vagyok... és leginkább  önmagamban csalódom.”

És bizony ez az a pont, ahol a halogatás már fáj.

Nem kívülről látszik meg rajtad.
Belülről marcangol, egyre jobban, amíg ,ár önmagadban sem bízol...

Minden ilyen este után egy kicsit csökken az önbizalmad.
Egy kicsit halkabb lesz a belső hangod, amelyik azt mondaná: „képes vagy rá”.

Amikor nem több motivációra van már szükséged

Sokan keresnek rá arra az interneten, hogy:

– hogyan győzzem le a halogatást
– miért halogatok mindig
– hogyan legyek motiváltabb
– hogyan kezdjek bele végre a megvalósításba

De a valódi változás nem a motivációból indul ki.

Hanem az önismeretből. Amikor végre megérted:

👉 mikor kapcsol be benned egy fék,
👉 mitől ijed meg egy másik részed,
👉 és miért választod újra és újra a halasztást,

És ha ezekkel már tisztában vagy, akkor már nem kell harcolnod önmagaddal sem tovább.

Elkezdhetsz együttműködni saját magaddal.

Hogyan indult el a változás?

Éva nem lett egyik napról a másikra „szuperhatékony”.

Nem lett tökéletes sem.

De elkezdett máshogyan viszonyulni önmagához.

Kisebb lépésekben gondolkodott. Reális határidőkkel. Kevesebb önkritikával. Több belső támogatással.

És lassan elindult. Nem látványosan. ---> Hanem tartósan.

Egy őszinte kérdés hozzád is

Most hadd kérdezzelek meg téged is.

Mi az, amit már napok, hetek, hónapok – vagy akár évek – óta halogatsz?

Mi az, amiről tudod, hogy fontos lenne, mégis mindig van „valami más”?

Ha így folytatod még egy évig, elégedett leszel azzal, ahol majd tartasz?

Ha nem, akkor ez nem időgazdálkodási kérdés, hanem az önmagaddal való kapcsolat kérdése.

Ha szeretnél ezen valóban változtatni

A Halogatás STOP – 21 napos vezetett program abban segít, hogy:

– megértsd a halogatásod valódi okait,
– feloldozd a belső ellenállást,
– visszaszerezd az önirányításodat,
– és elkezdj cselekedni bűntudat és önostorozás nélkül.

👉 A program részleteit itt találod:

Nem azért, mert „kellene”. Hanem mert megérdemled, hogy ne a félelem irányítsa az életedet.