Avagy hangulatingadozás vagy depresszió?

Mindenki tapasztalta azt, és ez nem egy titok, vagy talány, amiről le kellene húzni a leplet, hogy nem midig vagyunk egyformán jó passzban.

Van, amikor élénkebbek, fogékonyabbak vagyunk, és vannak kevésbé aktívabb, hatékonyabb napjaink.

Olyan is előfordul mindannyiunkkal, hogy kevesebbet, vagy rosszabbul alszunk – okkal, vagy anélkül- és ilyenkor könnyen elkönyveljük, hogy bal lábbal keltünk. Hogy ma nincs kedvem semmihez. Nincs kedvem senkihez.

Nem lehetünk midig a toppon, ez biztos. A lelkiállapotunk sem mindig egyforma. Sőt, még a közérzetünk sem mindig ugyanolyan.

Nincs is ezzel különösebb probléma. Emberek vagyunk, és ha már itt tartunk, még a gépeink is elromolhatnak, sőt, el is romlanak, mert tudnak.

A hozzáállásunk valamihez sem egyforma. A gondolkodásunk sem az. Sőt, a problémáink is különbözőek.

Viszont egy hasonló problémához állhatunk teljesen másképpen, mert mindannyian másak vagyunk, ez egyénenként változó.

Lehet, ami neked könnyű, az nekem nehéz. Ami nekem egyszerű, az neked bonyolult. Vagy fordítva.

Egy dolgot, problémát, gikszert, mulasztást, akármit nézhetünk pozitívan, de negatívan is.

És itt már beszélhetünk a különböző nézőpontokról.

Pl. Neked probléma a hétfő.

„Jaj, már megint kezdődik egy újabb kemény hét!”

Másnak pedig:

„Végre újra kezdhetem gyakorolni a hivatásomat, szép reggelre ébredek!”

Ha te egy pesszimistább nézőpontot képviselsz az életedben, akkor hajlamos vagy arra, hogy a dolgaidat negatív megvilágításban nézd. Beleolvadsz a napjaidba, s ujjaid között pergetve őket csak arra gondolsz, hogy de jó, hogy ez a nap is eltelt? Jön a következő szörnyű, erőpróbáló nap?

Csak a mókuskerék pörög? Te már nem, csak az veled?

A hangulatod pedig a békáé alatt.

Rossz a kedved ma. Talán szomorú is vagy, melankolikus. A holnapod sem más. Minden nehézség leküzdhetetlen, véget nem érő, eget verő fal. Bármi is történik veled, megint egy kudarc. A kudarc hátán is kudarc. És a véget nem érő negatív gondolatok. Önsajnálat, szomorúság. „Micsoda kemény ez az élet!”, „Én mindig elbukom”.

És már nem csak szomorúság gyötör, hanem a rossz gondolat is veled marad. A valóság torz tükrében úgy érzed elhanyagoltak, nem foglalkoznak veled. És már minden reményed elveszett. Megmagyarázod. Nem is fognak, inkább az odafordulás, beszélgetés helyett egyedül maradsz.

Eddig szerettél olvasni, biciklizni, öltözködni, bélyeget gyűjteni, hobbid volt, foglalkoztál magaddal.

Már ezek sem érdekelnek. Nem okoz egyik sem örömöt már neked, és a türelem is a hozzájuk vezető úton elveszett.

Lassan eluralkodik rajtad az ólmos, nehéz fáradság, már így ébredsz, és ez határozza meg a napodat. 

„Elfelejtesz” megcsinálni dolgokat; „majd később”, és halogatod, és a „később” pillanata is elenyészik.

Már nem érdekelnek a sürgős, a fontos dolgok, ráérősen, fáradtan, fásultan leinted magadban őket.

Lassan a család sem nyújt már örömöt. A zaj, a kacagás, az „élet” a házban is zavaró neked. Ha volt is önbizalmad, ezen az úton már rég elveszett, a magadról alkotott énkép sem tetszik már neked. Nincs önbecsülésed, önértékelésed is a békánál maradt. Az, hogy fáradtan ébredsz, rájössz, hogy nem csoda, csupán az éjszakáid rosszak.

Nem alszol jól, így nem is pihened ki éjjel magad. És már kiesnek a fejedből dolgok, amik eddig nem, ma történt? Tegnap? Nem tudod már pontosan.

A gondolataid teljesen máshol járnak, nem ott, ahol éppen cselekszel, a koncentrálás is nyűg és nehézkes a gondjaid súlya alatt. .

Ha ezeket tapasztalod, és nem csak pár napos szomorkodás, hanem heteken át fennálló állapot, akkor ne áltasd magad.

Ismerd fel, ha te most itt tartasz.

Mi az oka? Az is kiderülhet. De ne tartsd sokáig titokban. Miért? Mer ez előbb, mint utóbb kiderül.

Észreveszik rajtad. A családod. A munkahelyi kollégáid. Bárki, akit most éppen hanyagolsz esetleg. Mert eddig nem ilyen voltál. Valami megváltozott.

És hogy ez korunk népbetegsége esetleg? Valószínű, hogy számodra ez nem lesz megnyugtató.

Ha bármilyen tünet együttesben magadra ismersz, ne halogass! Kérj segítséget! Fordulj a családodhoz! Ők hogyan látnak téged? Mik a tapasztalatok?

Ne akard így élni az életed! Neked sem kell ez a nyűg, ugye?

Őszintén mondj el mindent a hozzád közelállóknak, ne kíméld, ha nem tudja mi a gondod, problémád, nem tudtok elindulni sem a gyógyulás felé vezető úton.

Minél hamarabb történik ez meg, annál hamarabb kaphatsz segítséget, és annál gyorsabban kikerülhetsz a gödörből.

Ne intézd el egy legyintéssel! 

Nem legyet csapunk!

Depressziót.