Ült velem szemben, összekulcsolt kézzel, a mosolya épp csak annyira volt ott, mint egy régi, megkopott fotón a színek. 

„Még bírom” – mondta, és próbált a szemembe nézni, de a tekintete valahol mögöttem járt. Talán már napok óta valahol máshol jártak a gondolatai.

„Kicsit elfáradtam, de most nincs időm ezzel foglalkozni. Majd, ha letudom ezt a hetet. Majd, ha eljön a szabadságolások ideje. Majd, ha leérettségizik a gyerek. Majd, ha vége ennek a  projektemnek. Majd…”

Aztán csend lett. Nem kérdeztem semmit. Még. Csak vártunk. És egyszer csak felsóhajtott:

„Igazából... már rég nem tudom, mikor volt utoljára olyan napom, amikor tényleg azt éreztem: most rendben vagyok.”

Ez a mondat sokkal hangosabb volt, mint a „még bírom”. Ez volt az ő igazságának a pillanata.

Sokan vagyunk úgy, hogy csak toljuk magunk előtt a feladatainkat, s ezzel a pihenést, az önmagunkkal való kapcsolódást is. Még egy hetet. Még egy hónapot. Még egy félévet.

Az életünket úgy cipeljük, mintha a túlélés lenne a cél – nem pedig az, hogy közben élünk és élvezzük is azt.

A „majd” kultúrájában élünk.

Majd pihenek. Majd foglalkozom magammal. Majd kikapcsolódom. Majd elengedem.

Csak az a baj, hogy ez a „majd” soha nem jön el magától. Mert mindig jön helyette egy újabb sürgetés. Egy újabb határidő. Egy újabb elvárás. Egy újabb "muszáj megcsinálnom".

És közben telik az idő. És közben fogyunk. Nem látványosan – nem úgy, hogy feltűnne másnak, nem a mérleg mutatja ezt. Hanem ott, valahol  legbelül.

A rugalmasságunk. A jókedvünk. A kíváncsiságunk. A kapcsolatunk önmagunkkal.

Ez a blogbejegyzés nem arról szól, hogyan állj meg. Hanem arról, miért fontos egyáltalán észrevenni, ha már rég túlmentél a legeslegutolsó határaidon is.

Mert ha csak tolsz és csak tolsz magaddal együtt  mindent is– akkor egy ponton túl nem te irányítasz már. Hanem a megfelelésed. Az elvárások, legalábbis, amit annak gondolsz. A kényszer, hogy hasznos legyél. Szükséges. Tökéletes.

És ekkor történik valami nagyon észrevétlen, de veszélyes dolog: Elkezdesz önmagaddal szemben is türelmetlen lenni.

Nemcsak a világnak nem elég az, amit adsz – hanem te sem tartod már magad elégnek.

Pedig pont elég vagy. Csak már nem hallod a saját belső hangodat, mert elnyomja a túlterheltséged fájón kongó hangja.

Milyen jelei vannak annak, hogy már rég túllépted a saját határaidat?

1. Nem tudsz pihenni – akkor sem, ha van rá, vagy lenne rá időd. Mert a tested kimerült, de az elméd még mindig pörög.Az a kis hang, ami azt suttogja: „Csinálnod kéne valamit. Legalább valami hasznosat. Ha nem vagy az, elmaradsz” 

2. Nem tudsz örülni annak, ami jól sikerült. Mert már nem a haladás számít, hanem a tempó. Ha nem haladsz elég gyorsan, elég nagyot, elég látványosan – akkor nem is számít, legalábbis ezt gondolod.

3. A hétvégék már nem töltik vissza az energiaraktáraidat. Hiába alszol többet, hiába „nem csinálsz semmit” – nem pihensz, mert el is felejtetted már azt is, hogyan kell.Mert a valódi pihenéshez előbb elengedni kellene a belső kényszert, ami viszont nem hagy nyugton.

4. Elkezded irigyelni azokat, akik „jól vannak”. Előbb csak irigykedve nézed őket, vagy gondolsz rájuk. Aztán elutasítod őket. Mert „nekik könnyű”, gondolod. Pedig lehet, hogy ők csak megtanulták, mikor kell megállni.

5. Kifordulsz önmagadból is. Ami régen örömet okozott, most fáraszt. Ami régen felvillanyozott, most csak még egy tétel a listádon.

6. Egyre többször érzed, hogy „eleged van” – de nem tudod pontosan, miből. Az érzés ott van – a forrása már réges-régen  elmosódott.És ettől még nehezebbnek érzed az egészet.

7. Elkezded elhinni, hogy „márpedig ilyen az élet”. Pedig nem ilyen. Csak megszoktad, hogy te mindig túlhajszolt vagy.

+1 tipp: Ne várd meg, míg végleg elfogy belőled az üzemanyag.

Nem kell, hogy kiégj. Nem kell, hogy megvárd, míg összecsuklasz.Nem kell, hogy mindenki más fontosabb legyen nálad.

Ha most úgy érzed, valami belül megszólalt ennek a blognak az olvasása közben,ha magadra ismertél, ha már neked is sok ez a „még egy kicsit” élet, kkor szeretettel várlak egy ingyenes,  online vagy telefonos felmérő beszélgetésre,ahol csak rád figyelek.

Nem kell elköteleződnöd, nem kell tudnod a válaszokat. Elég, ha érzed, hogy valaminek változnia kell – és ideje lenne talán saját magaddal kezdeni- valamit.

Itt tudsz egy ingyenes időpontot foglalni.

Várlak! Zsuzsa

Ha bármilyen gondolatod van, hozzászólnál a bejegyzéshez, tedd meg nyugodtan, a neveden kívül a hozzászólásoknál más nem fog megjelenni, véd téged, mint ahogyan engem is, az   Adatkezelési tájékoztató  .

Molnár Zsuzsa ev.   Életvezetési tanácsadó, life, párkapcsolati és rendszer coach, mérnök   „Ahol nagyszerű győzelmek születnek!”   Csoportom  |   Időpontfoglalás  |  Interaktív tanfolyamaim