Ha így kezded a reggeled…
még a kávé előtt pittyen a telefon.

Egy üzenet, egy értesítés, egy kérés. Mielőtt észrevennéd, a nap fókusza már el is csúszott — valaki más ritmusába. A saját fontos dolgaid pedig szépen lassan egy láthatatlan várólistára kerülnek: majd ha lesz idő.

Csakhogy az a „majd” legtöbbször elmarad.

Nem az idő kevés. A fókusz szivárog el.

Az ember sokszor úgy érzi, hogy egyszerűen nincs elég ideje mindenre. Pedig a legtöbb esetben nem az idő hiányzik, hanem a figyelem folyik el — apránként, láthatatlanul.

Mintha egy lyukas vödröt próbálnánk megtölteni: hiába hordjuk bele a vizet, a lényeg közben elszivárog.

Ma már nem kell keresni, mi viszi el a fókuszt —  jön az magától.
Csipog, rezeg, villog, pittyeg. Néha finoman, alig hallhatóan, néha tolakodón és sürgetően. Egy értesítés itt, egy apró ikon ott, egy kis piros pötty amott. A reflex pedig szinte észrevétlen: „csak ránézek egy pillanatra…”.
Aztán még egyszer, és még egyszer. A nap végére pedig órák csúsznak ki a kezedből. Nem az idő kevés. A figyelem szivárog el — apránként, hangtalanul.

És hogy ebben a csipogó–pittyegő–villogó világban részt veszel-e, vagy tudatosan kilépsz belőle, azt mindig te döntöd el.

Lehet pittyegésmentesen is élni. Minden egyes értesítés kikapcsolható. Minden rezgés, villanás, csipogás beállítható — vagy éppen kiiktatható.

Nem kell a napot értesítések diktálta ritmusban élni. Sokszor nem is a technológia tart minket fogva, hanem az a belső reflex, hogy „azonnal tudnom kell”.

Pedig a világ nem dől össze, ha egy üzenetre nem azonnal válaszolsz. A csend nem egy ellenség, hanem lehetőség.

Ahogy a levegőt is te szabályozod, úgy a figyelmed elrabló zajt is tudod. Egy-egy kapcsoló, egy jól átgondolt döntés, és a napod ritmusa hirtelen kisimul.

A fókusz nem csak elveszíthető — vissza is szerezhető.

A figyelem a legdrágább erőforrásunk. És éppen ezért kellene a legjobban védenünk. Ha mindenre figyelünk, igazából semmire sem figyelünk igazán. A fókusz szétszóródik, ha nem hozunk tudatos döntéseket — és sokszor nem is a külső tényezők a legerősebbek, hanem a belső mintázatok: a megfelelés, a „még ezt gyorsan megcsinálom” spirál, a mások sürgetéseire adott automatikus igenek.

A határok az időnknél kezdődnek. Minden egyes kimondott „igen” egyben valami másra kimondott „nem” is.

Ha mindig mások ritmusához igazodunk, akkor észrevétlenül a saját életünkből engedünk el részeket. A fókusz megőrzése nem arról szól, hogy falakat húzunk a világ és magunk közé — hanem arról, hogy tudatosan eldöntjük, minek adunk helyet, és minek nem.

A multitasking csak egy jól csomagolt illúzió. A kevesebb az hidd el, sokkal több. Amikor egyszerre csak egy dologra figyelünk igazán, ott születik meg a jelenlét, az elmélyülés, és végül az az érzés is, hogy „elég volt az idő”.

A kérdés tehát nem az, hogy van-e elég időd. Hanem az, hogy mire adod a fókuszod.

Októberben két különleges online tanfolyamot is összekapcsoltam, amelyek segítenek visszavenni az irányítást az időd és a figyelmed felett: az egyik játékosan, önismereti úton vezet végig, a másik pedig gyakorlati eszközöket ad a fókuszod visszanyeréséhez.

Erről ezen a héten mesélek bővebben — addig is, figyeld meg: ma hányszor csúszott el a fókuszod csipogásra, rezgésre, villanásra vagy egy reflexes görgetésre?

Ha bármilyen gondolatod van, hozzászólnál a bejegyzéshez, tedd meg nyugodtan, a neveden kívül a hozzászólásoknál más nem fog megjelenni, véd téged, mint ahogyan engem is, az   Adatkezelési tájékoztató  .

Molnár Zsuzsa ev.   Életvezetési tanácsadó, life, párkapcsolati és rendszer coach, mérnök   „Ahol nagyszerű győzelmek születnek!”   Csoportom  |   Időpontfoglalás  |  Interaktív tanfolyamaim