Vannak pillanatok, amikor megérezzük: valami már nem a régi. Nem feltétlenül rosszabb, nem biztos, hogy fáj, sőt: lehet, hogy minden úgy néz ki kívülről, mint eddig. De belülről mintha egy halkan kopogtató kérdés elindulna bennünk:

„Ez még én vagyok?”

A naptár nem mutat semmi különöset. Nincs újév, nincs születésnap, nem kezdődött el a tanév sem még. És mégis: valami mozdulni akar. Nem kívül – hanem inkább belülről indul.

Ezek a belső váltások nem időponthoz kötöttek. Nem egy ünnephez. Nem holdtölte-jelzésekhez vagy évtervezőhöz.

Hanem a bátorsághoz.

🌱 A váltás nem mindig óriási

Sokan azt hiszik, a változás mindig valami nagy dologhoz köthető: egy felmondáshoz, költözéshez, szakításhoz, vagy éppen  egy kiégés után jön majd el. Pedig a legtöbbször nem így van.

A legtöbb valódi, mély belső váltás egy egyszerű, csendes felismeréssel indul.

Egy reggel, amikor a kávéd szürcsölgetése közben már nem tudod ugyanúgy meggyőzni magad valami mellett vagy ellen. 

Egy este, amikor elalszol, és azt álmodod, máshol vagy - nem feltétlenül a helyre gondolok, hanem arra, hogy már nem vagy ugyanaz az ember.

Egy beszélgetés során, ami után napokig veled marad egy mondat.

Egy dallam, amit nem tudsz kiverni a fejedből, s azt dúdolgatod magadban.

A változás ott kezdődik, hogy nem fordítod el többé a fejed.

Nem nyomod el a gondolatokat benne. 

Nem mented fel mások vélt döntéseivel a saját hiányérzeted.

Nem mondod, hogy „most még nincs itt az ideje”, hanem azt: „ha most nem, akkor vajon mikor?”

🍂 A belső évszakváltás nem egyszerre történik meg

Ahogy a természet sem egyik pillanatról a másikra vált évszakot, úgy benned sem történik meg minden váltás egyetlen nap alatt. A belső változás nem rohamosan jön, hanem fokozatosan érkezik meg hozzád.

Először csak máshogyan reagálsz valamire. Másképpen hallgatsz meg másokat. Más lesz a fontossági sorrend az életedben.

Máshol van már a határod felállítva, és a nemet mondással is megbarátkoztál. Aztán egyszer csak megérzed: összeállt benned valami.

Nem vagy már ugyanaz, aki voltál – és ez jó hír számodra.

A kérdés most nem az, hogy készen állsz-e, hanem az, elengeded-e, hogy ne kelljen készen állnod. Csak figyelned kell , csak kapcsolódnod. És lépned kell egy kicsit. Nem mindenáron, nem teljes erőből – csak belülről kifelé indulva.

💬 Egy történet: amikor egy nő nem várta meg az újévet a döntésével

Egyszer egy ügyfelem azt mondta:

„Évekig úgy éreztem, majd januárban kezdek új életet. Mert akkor logikus, ugye... Tiszta lappal elindulni valami újba. De 2023 szeptemberében történt valami. Egy délután úgy jöttem ki a munkahelyemről, hogy azt éreztem: ezt már nem akarom tovább csinálni. Nem volt előjele, nem történt semmi különös. Csak azt éreztem , innen már nincs visszaút. És tudod, mi volt a legjobb? Hogy nem vártam meg vele a januárt. Nem vártam meg  a  "tökéletes időpontot". Magamat választottam akkor- azonnalival felmondtam, s otthagytam csapot-papot.”