Van az évnek egy különös szakasza, amikor minden lelassul.Nem látványosan, nem hirtelen, inkább észrevétlenül.A természet lehalkul, a fények tompulnak, és a levegőben ott van valami, ami emlékeztet: ideje
- Főoldal
- |
- Archívum:Egyéb kategória
Nem tudom, merre tovább, egy helyben toporgok….
Van az a csendes, különös állapot, amikor nem a cél hiányzik — hanem maga az irány. Tudod, hogy valamit másképp szeretnél, érzed, hogy valahová menned kellene… de valahogy
Tudom, mit kellene tennem – mégsem teszem
Van az a különös, csendes állapot, amikor pontosan tudod, mi lenne a következő lépésed, és mégis újra és újra megállsz mielőtt azt meglépnéd. Nem azért, mert nem akarnád
A rend ott kezdődik, ahol végre megállsz
Október vége van.Az év utolsó hónapjai felé közeledve sokan érzik úgy, mintha az idő hirtelen gyorsabb tempóra kapcsolna. A napok összefolynak, a hetek szinte átsuhannak rajtunk és felettünk,
Nem az időd kevés… a fókuszod szivárog el
Ha így kezded a reggeled…még a kávé előtt pittyen a telefon. Egy üzenet, egy értesítés, egy kérés. Mielőtt észrevennéd, a nap fókusza már el is csúszott — valaki
Időcsapdák, amik észrevétlenül szívják el az életedet
Szombat reggel fagyott. A fű deres volt, a levegő pedig egészen másként csípett, mint eddig. A nap még csak próbálkozott áttörni a szürke, ködös ég alján, de inkább
A szeretet nem próbatétel – miért bánt, ha bizonygatni kell?
„Ha szeretnél, megtennéd.”„Ha fontos lennék neked, észrevennéd.”„Bizonyítsd be, hogy számítok neked.” Ismerős mondatok? Talán hallottad őket, talán kimondtad már te is. És ha igen, emlékszel arra a furcsa,
A perfekcionizmus 4 arca – és miért érzed mégis, hogy sosem vagy elég jó?
Voltál már úgy, hogy leadtál egy munkát, elvégeztél egy feladatot, vagy valamiért megdicsértek – és te mégis csak a hiányokat láttad benne? Voltál már úgy, hogy mindenki más
Hogyan néz ki az, amikor valaki békében van önmagával?
A kávézót nem azért választotta, mert olyan nagyon trendi volt. Hanem mert ott valahogy mindig meg tudott állni számára az idő. A világ nem lett halkabb, de benne
Mi lenne, ha nem tolnád tovább a határaidat?
Ült velem szemben, összekulcsolt kézzel, a mosolya épp csak annyira volt ott, mint egy régi, megkopott fotón a színek. „Még bírom” – mondta, és próbált a szemembe nézni,