Van az évnek egy különös szakasza, amikor minden lelassul.Nem látványosan, nem hirtelen, inkább észrevétlenül.A természet lehalkul, a fények tompulnak, és a levegőben ott van valami, ami emlékeztet: ideje elengedni dolgokat.A fák tudják ezt, a föld is tudja — csak mi, emberek felejtjük el időről időre, hogy a lezárás nem veszteség, hanem a rend kezdete.

Ahogy közeledik az év vége, egyre több mindent cipelünk magunkkal: elmaradt feladatokat, be nem váltott ígéreteket, kimondatlan mondatokat, rendezetlen kapcsolatokat. És miközben próbáljuk utolérni magunkat, gyakran éppen azt veszítjük el, ami a legfontosabb lenne: a jelenlétet. Azt a pillanatot, amikor megállhatnánk, és kimondhatnánk: elég volt a rohanásból.

A rend nem parancs. Nem valami, amit mások várnak el tőlünk. A rend valójában figyelem. Figyelem arra, ami körülvesz, és arra, ami bennünk van. Amikor végre elkezdjük helyére tenni a dolgokat — nemcsak a polcokon, hanem magunkban is —, akkor valami egészen különös dolog történik: mintha több időnk lenne. Pedig nem több lesz belőle, csak tisztábban érzékeljük azt.

A legtöbben ilyenkor, ősszel érzik először, hogy túl sok minden gyűlt össze. És ahelyett, hogy megállnánk, még egy lapáttal ráteszünk: „majd karácsony után”, „majd az új évben”, „most nincs időm”. De a rend sosem vár meg, s nem is készül el egyedül. Vagy mi teremtjük meg, vagy a káosz veszi át a helyét.

És igen, tudom, most sokan legyintenek. „Év vége van. Jönnek az ünnepek. Most aztán végképp nincs időm lelassítani.” Pedig pont ez az, ami miatt most kell. Mert ha nem most, akkor mikor? Amikor már minden ajándék becsomagolva, a hűtő tele, a határidők kipipálva, te pedig fáradtabban ülsz majd a fa alatt, mint valaha?

Az ünnep nem attól lesz szép, hogy minden tökéletes. Hanem attól, hogy meg tudsz állni és örömmel vagy benne.

A rend nem azt jelenti, hogy mindennek csillognia kell. A rend azt jelenti, hogy tudod, minek van helye az életedben — és minek nincs. És ha most, november elején elkezdesz apró lépésekkel rendet teremteni, akkor az ünnepek nem a kapkodásról fognak szólni, hanem a nyugalomról. Nem beesel a fa alá, hanem megérkezel oda.

A mostani időszak éppen ezért különleges. Még nem késő lelassítani. Nem kell mindent átrendezni, nem kell semmit sem újrakezdeni. Csak annyit, hogy elkezdjünk másképp nézni arra, amit nap mint nap teszünk: ahogy beosztjuk az időnket, ahogy bánunk a figyelmünkkel, és ahogy otthont teremtünk magunk körül.

És ha úgy érzed, most jött el az idő, hogy egy kicsit lelassíts, hogy újra rendszert, könnyedséget és figyelmet vigyél a napjaidba, akkor ebben most társat kapsz.

Két rövid, mégis elmélyítő program vár rád – pont akkor, amikor a legnagyobb szükséged van rájuk.

A „Gazdálkodj okosan” abban segít, hogy ne folyjon ki az idő és a pénz a kezeid közül, és hogy a napjaid ne a sürgetésről szóljanak, hanem a döntésekről, amiket te hozol meg. A „Rend a lelke mindennek” pedig megtanít újra otthon lenni a környezetedben –úgy, hogy közben önmagadban is rendet teremtesz.

Mindkettő rövid, könnyen beilleszthető a napjaidba, mégis mélyen ható kihívássorozat –és most, év vége előtt, talán pontosan ez kell: egy kis rend kívül és belül.

Most van itt az ideje. Nem fogadalomként, nem elvárásból, hanem ajándékként – magadnak.

Csatlakozz most a két kihívás valamelyikéhez, és készülj úgy az év végére, hogy már most tudod: nem kell rohannod, mert rendben vagy.

A rend nem a tökéletességről szól. A rend a békéről szól. És talán erről szól a most következő időszak is: hogy megtanuljuk újra megtalálni magunkban azt, ami békét ad.