Ezen elmélkedtem tegnap este már ágyban fekve, és ezzel a gondolattal ébredtem reggel, sőt, elmondhatom, még az álmaim is e körül forogtak.
Szokásomhoz híven, ma reggel is, a fürdőszobai szöszmötölés után, készültem kávémmal a teraszra, pacsirtaként a gondolataimmal.
A csészémet szorongatva, a csöndbe burkolódzva kalandoztam. A csendet viszont a fejemben harsogó hangok elnyomták, és tisztán éreztem, ahogy ez a zsibongás elindul bennem lefelé, a kezeimbe, elárasztotta az ujjaimat, megteltek betűkkel, és már alig vártam, hogy a betűkből szavakat képezzek, s belőlük mondatokat alkossak.
Ezt a bennem dobogó, dübörgő áradatot szeretném most megosztani veled.
Mint állandóan fejlődő, a világra nyitott és kíváncsi, olvasni és tanulni szerető egyén sok alkalommal, mindig más megvilágításban, eltérő megfogalmazásban találkoztam az igazság fogalmával.
Értelemszerűen hát bennem is kialakult a saját világomban az én egyéni maghatározásom róla.
Sokszor követünk el hibákat, én is, te is, mindenki.
Hát miért ne követhetnénk el a kapcsolatainkban is? Gondolok itt a szociális hálóinkra, a baráti társaságunkra, szülői-, gyermeki-, párkapcsolatainkra.
Amit én munkálkodásom során gyakran megtapasztalok, hogy gyakran a saját igazunkat keressük, tukmáljuk rá másokra, anélkül, hogy kicsit is gondolkodnánk azon, hogy ez az enyém, és nem a másiké. Hogy neki is van saját, külön bejáratú igazsága.
Én az enyémet szajkózom, a másik pedig az övét. Jó, de akkor kinél van az igazság?
Hol keresendő? Bennem van? Vagy benned?
A tied az igaz, vagy az enyém?
Le kell, hogy lombozzalak, pedig még nincs is itt a falevelek hullásának az ideje, egyébként meg vannak örökzöldek is.
Mikor veled ezt megteszem, magamat is lecsupaszítom. Ne keresd. Én sem teszem. Mert nincs, nem létezik. Egyetlen kapcsolatodban se keresd, legyen az bármilyen is. Hidd el, ha folyton kajtatod és mindig meg is találod, az neked fájni fog, megfizetsz érte, és miközben besöpröd a jutalmadat, lehet, hogy már semmid sem marad, csak a saját, külön bejáratú igazad, amivel egyedül maradsz.
Ne az igazságot keresd, hallgasd meg a másikat, figyelj rá, és halld is, amit neked átadni akar.
Ha nem jön át minden, kérdezz rá és értsd meg az üzenetét, és ne azon gondolkozz közben, hogy mit fogsz erre majd válaszolni. Tanulj meg aktívan hallgatni, értőn odafordulni. Ne akarj most semmit sem megoldani. Ha ezt teszed, akkor egyetértéseket fogsz keresni, és kapni is, ha jó hallgatóság voltál, cserébe te is meg fogod azt szerezni, csak várj a sorodra, csendben, nyugodtan.
Férfiak, nők, lányok, fiúk, anyák és apák, nagyapák és nagymamák, szerepek az életünkben, ahogy haladunk az életünk fonalán.
Akárhol is vagyunk, nőként, férfiként, különbözőek vagyunk.
Érzelmek, vágyak hajtanak, szükségleteink és igényeink vannak. Nekem ez, neked az.
Nem vagyunk egyformák, ami nekem igaz, az neked lehet gaz. Vagy fordítva.
A kapcsolataidban a közös igazatokat keresd, ne a sajátodat. A te nézőpontod különbözik a másikétól, mint ahogyan a külsőségekben, úgy a belső dolgaitokban is eltérőek vagytok.
Így kerek az egész, hidd el, és nem fordítva.
Molnár Zsuzsa ev. Életvezetési tanácsadó, life, párkapcsolati és rendszer coach, mérnök „Ahol nagyszerű győzelmek születnek!” Csoportom | Időpontfoglalás | Interaktív tanfolyamaim