Avagy a halogatás mesterfokozata

Sokan vagyunk ma is hajlamosak erre a fajta viselkedésre, sőt, akár mondhatnánk azt is, hogy a halogatás korunk  jelensége.

Mindannyian halogatunk. Egy unalmas munkát, vagy kellemetlent, nehezet, ezért inkább elodázzuk annak még a gondolatát is, hogy jó lenne túl lenni rajta.

Tudjuk, hogy mi a feladat, lehet, hogy még határidős is, mégis inkább valami egészen mást csinálunk helyette.

Mindig meg tudjuk  magyarázni. Mindig meghúzódik ott egy ok, és egyből odébb tudjuk passzolni a labdát a sarokba. Rosszabb esetben jó mélyen a szőnyeg alá söpörjük. 

Új időpontokat adunk hozzá, gyakran meghatározhatatlant: „ Majd később megcsinálom…”, „Majd ha kipihentem magam…”, „Majd holnap…”, „Ráérek még vele pár napot…” ,"Kéne,de..."

Néha elkerülhetetlen, hogy beleessünk ebbe a csapdába, amit saját magunkkal szembeni elvárásainkkal ástunk ki magunknak. Túlvállaljuk magunkat, nem sikerül nemet mondanunk, vagy egyszerűen megcsináljuk folyamatosan, ahelyett, hogy egyszer időt szánnánk arra, hogy valakinek elmagyarázzuk, hogy az adott dolgot/munkát miképpen tudná más elvégezni helyettünk mostantól és azonnal.

Olyan eset is van, amikor már megszületik a döntés, hogy megcsináljuk, de cselekvés mégsem kíséri az elhatározásunkat. Valami másba kezdünk, vagy éppen csak belekezdünk, de abba is hagyjuk.

Ha a munka határidős, akkor előbb, vagy utóbb mégis csak nekiállunk, ez viszont hatással lehet annak minőségére, vagy kicsúszunk a teljesítési/időkeretből, összecsapjuk, hibát hibára halmozunk.

A halogatás ezért előbb-utóbb stresszt, bűntudatot okoz, negatív érzéseket kelt bennünk.

Nem csak az érzelmi életünkre, a kedvünkre lehet kihatással, de általa rengeteg időt is elpazarolhatunk haszontalan időtöltésekkel.

A halogatás lehet azonban krónikus is, mikor azért nem teszünk meg bizonyos dolgokat, mert félünk attól, hogy maga a tevékenység kellemetlen lesz, ezért addig fogjuk tologatni, ameddig lehet, vagy el is kerüljük.

Egy másik krónikus oka a kudarctól való félelem, ezért inkább a végső esetben meg sem próbáljuk, így kerüljük el az elbukást, sikertelenség érzetét.

Mindkettő olyan erővel hat ránk, ami a cselekvésben meg fog gátolni bennünket.

Mint már említettem, mindig és mindenre találunk magyarázatot, kibúvókat, kiskapukat, akár egérlyukakat is, csak, hogy elodázzuk a döntést, és az azutáni cselekvés lehetőségét is.

Bármi is az oka a halogatásunknak, soha nem fogja jó érzés kísérni, sőt, frusztrálttá, stresszessé válhatunk tőle.

Mégis mindig beleesünk ebbe a csapdába. Nyomogatjuk a telefonunkat, leülünk tévét nézni, vagy csak bámuljuk, olvassuk az éppen esedékes rémhíreket, amiket telefonon olyan gyakran kéretlenül is elérünk. Közben észre sem vesszük, az idő telik, és mire észbe kapunk, már más dolgunk van, fáradtak vagyunk, idegesek, mert megkéstünk a soron következő feladattal. És akkor jön a rohanás, a kapkodás, és persze ilyenkor semmi sem sikerül.

Rohamtempóban haladunk a kétségbeesés felé. És már megint elmulasztottuk (na, persze nem a délutáni szappanoperát, híradót, meg a szomszédokat, na meg a nasit ..) és még vacsora sincsen, na meg, már pedig miért mindig én?

Na… most lassíts egy kicsit.

Mielőtt jól belelovalnád magad a dologba.

Hogy miért mindig te? Kommunikáltad már azt mással is, vagy csak magadban beszélgetsz?

Ha nem kérsz segítséget, ne várd, hogy más kitalálja a gondolataidat, mert talán senki sem „látó”, vagy nincs meg a „harmadik szeme”, és még csak gondolatolvasó sincs körülötted.

Lépj egyet hátra, vizsgáld meg magad kívülről gondolatban: miért másban keresed a hibát? Miért hárítasz?

Talán csak az idődet kellene megszervezned, átszervezned, kihagyni ebből a rossz szokásokat.

És legfőképpen a halogatástól kellett megszabadulnod, bámulatosan sok idő kerekedne ki helyette.

Túl sok a dolgod? Írj listát, állíts fel prioritásokat! Rendszerezd a feladataidat.

Tanulj meg nemet mondani, mert neked sem mondanak mindig igent, ugye?

Ha mindenre igent mondasz, mire mondasz nemet? 

Ha nincs egy szisztematika az életedben, építsd fel azt! Rendszerezd!

Ne hanyagold a tennivalóidat!

Képzeld el, hogy mennyivel egyszerűbb egy állandóan gondozott házat rendben tartani, mint ami hónapok óta nincs ápolva?

Ha unod a ház körüli teendőket, vagy az olyan piszlicsáré feladatokat a munkahelyeden, amiben semmi örömödet sem leled, elárulok egy titkot!

A motiváció fordítva is működik!

Nálam legalábbis nagyszerűen!

Íme a titok! Ha egy unalmas feladattal végeztem, ami fontos és sürgős, nagyon motiválttá tudok válni, ha már túl vagyok rajta! Mert készen van! Heuréka!

Próbáld ki te is!

Garantáltan működik! Ég veled halogatás!

Erről szól a kitartás is, meg a szorgalom, meg a… a… nem is tudom…