Viszont nem is ez a lényege az egésznek.
Nem egy szám a mérvadó egyik esetében sem.
Az EQ- azaz érzelmi intelligencia – csak a XX. században jelent meg mint fogalom, ma már egyre többen és többet foglalkoznak vele.
Mérések is bizonyítják, hogy nem az IQ felel és nem ő ad garanciát arra, hogy sikeres leszel-e az életben vagy sem.
Gondolj csak bele, hány bukott zseni kerül az utcára, és tengeti az életét sikertelenül, boldogtalanul, pénzért kunyerálva.
Az érzelmi intelligenciádra hidd el, hogy sokkal nagyobb szükséged van ezek eléréséhez.
Ha te gazdag vagy ezekben a tulajdonságokban, sokkal jobban oda tudsz figyelni másokra, könnyebben megérted, befolyásolni tudod a viselkedésed és a döntéseidet is.
Ha kapcsolataidra jellemző a kiegyensúlyozottság, a béke, az elégedettség, a boldogság, valószínűleg te egy magasabb EQ hányadossal bírsz.
Végeredményben nem kell ezt mérni ahhoz, hogy tudd, hogy rendben vagy -e ezen a téren.
Nagyon fontos része az önismeretnek, illetve az, hogy ezáltal az érzelmeidnek hogyan tudsz parancsolni.
Tudatosan fel kell ismerned őket, hogy kordában tudd őket tartani.
Ha te tudod mit érzel, akkor könnyebben megértheted vele mások érzéseit is.
Nem borítják el az agyadat, nem leszel indulatos, mert felismered és kezelni tudod őket.
Ugye milyen nehéz sokszor ez a feladat?
Ha a sajátodat nem tudod kontroll alatt tartani, a másikét sem fogod megérteni, talán érdekelni sem fog, vagy oda sem fogsz rá figyelni.
Pedig ez egy nagyon fontos dolog a kapcsolataidban, a szociális hálóidban. A mikro és makro közösségeidben.
Hiszen az érzelmi intelligencia az a képesség, hogy fel tudod ismerni saját és mások érzéseit, oda tudsz rájuk figyelni, sikeresen tudod őket kezelni, akár befolyásolni is.
Az érzelmi intelligencia sok mindent magában foglalhat.
Vannak különböző modellek, nézőpontok ezzel kapcsolatban, most ezekre nem fogok külön kitérni.
Inkább olyan tulajdonságokra fogok összpontosítani, amik arra utalhatnak, hogy magasabb az EQ-d az átlagosnál.
Mindenkinek van EQ-ja, ahogyan IQ-ja is.
Ami nagyon fontos az én meglátásom szerint, és ezt az elsőként említeném, egyben utolsóként ebben az írásban, az maga az önismeret.
Az önismeret pedig egy külön kategória, nem mindenkinek fejlett ez a területe.
Rengeteg munkával, tanulással ismered meg igazán önmagadat, amikor már rálátsz a saját vakfoltjaidra, már jó úton haladsz.
Az önismeret fejleszthető, tanulható, egy folyamat, egy út, ami mindenki előtt nyitott.
Fejlődhetsz önismeretben, kell is, mert enélkül csak minden döntésedet, lépésed a jól megfogható, berögzült, megtanult dolgokra fogod alapozni.
Amiket otthon, az iskolában, esetleg későbbi tanulmányaid során magadba szívtál.
Ezek viszont csupán szülői parancsok, vagy driverek, meghajtók, amiket azt születésedtől kezdve magaddal hoztál.
Mindegyikből akad jó pár. Ezek természetes dolgok, hiszen mindenki találkozik velük gyermekként, serdülőként.
Első lépés tehát, ha az EQ-don szeretnél dolgozni, az az önismeret.
Ahogy telik az idő felettünk, változunk. A szokásaink, a viselkedésünk, az érzelmeink, a kinézetünk.
Vihetünk viszont ebbe a változásba egy jó nagy adag öntudatot, tudatosságot, és máris sokkal előrébb vagyunk. Megismerjük működésünket, válaszokat kapunk, és egyre több kérdés merülhet fel bennünk.
Alakíthatunk a szokásainkon, tudatosan.
És már csak ezzel az egyetlen területtel az érzelmi intelligenciánkat is fejlesztettük.
Rengeteg lehetőséged van erre, sok módszer adott, csak légy nyitott a változásra.
Mit is csinálhatunk? Két legyet üthetünk egy csapásra!
És ha tenni akarsz érte, válaszolj a kérdésemre:
Mi az az egyetlen dolog, amit már ma megtehetek ezért, hogy elindulj az önismereti utazásban?
Nos, megtudtad a választ?