Téma: Egy felszabadító, átkeretező gyakorlat a belső megengedéshez
Képzeld el, hogy ma – talán éppen reggel egy különös borítékot találsz az ajtód előtt. Nincs rajta feladó, csak ennyi áll benne:
„Ezúton értesítjük, hogy az összes múltbéli döntésed és hibád hivatalosan érvénytelenítve lett. Megerősítjük: semmit sem rontottál el. Minden pontosan úgy történt, ahogy történnie kellett.”Hogy hangzik ez?
Megkönnyebbültél?Kételkedsz? Mosolyogsz?A mai napon arra hívlak, hogy próbáld ki ezt a nézőpontot – legalább pár percre.
Mi történne, ha elhinnéd, hogy minden eddigi lépésed – még a botladozások is – része volt valami mélyebb tanulásnak, fejlődésnek, tapasztalásnak?
Tudom, nem mindig könnyű így látni a múltat. Ott vannak azok a mondatok, amelyek visszhangzanak bennünk:
– „Ezt jobban kellett volna csinálnom.”
– „Miért nem léptem előbb?”
– „Ha akkor másképp döntök…”
De mi lenne, ha ma kicsit csavarnánk ezen?
Mi lenne, ha a mai nap az új látószög napja lenne?A nap, amikor azt mondod magadnak:
„Nem hibáztam. Tapasztaltam.”
„Nem hibáztam. Tapasztaltam.” „Nem rontottam el. Tanultam.” „Nem buktam el. Átalakultam.”
Gyakorlat: Az átkeretező levél
Végy elő egy papírt, vagy nyisd meg a jegyzeteket a telefonodon. És írd meg magadnak a következő mondatok folytatását:
– A döntésem, amit akkor hoztam, valójában ezt tanította nekem: …
– Az az út, amit végül nem választottam, mégis ezt adta: …
– Ma már látom, hogy akkor is jól döntöttem, amikor: …
Nem kell szépen, szabályosan, logikusan írnod. Csak engedd, hogy jöjjenek a gondolatok, érzések – akár kuszán is. Ez most a belső megengedés terepe.
És ha belefér, játssz el még valamivel:
És ha belefér, játssz el még valamivel:Írj egy rövid képzeletbeli választ az elején talált borítékra.
Pl.:„Köszönöm az értesítést. Jól esik ez most nekem. Most egy kicsit könnyebb lett a szívem.”
vagy:
„Kérhetnék még egy ilyet jövő hétre is?”
A nap végén figyeld meg magadban:
Könnyebb lett egy kicsit?
Lágyabb lett a belső hangod?
El tudsz mosolyodni a múlton úgy, hogy közben nem feszít már annyira?
Ne feledd: a múlt nem súly – hanem nyersanyag.
És ma te vagy az, aki belőle formál valami újat.
Öleléssel, Zsuzsa 
(Holnap egy egészen nyári, egészen lazító belső utazásra megyünk. Pakolj be egy törölközőt… vagy legalább egy kis képzelőerőt!)
Ma mi született meg? Megosztanád velem?
„Amikor egy negatív fordulat következik be, máris azon kapom magam, hogy a megerősítésemet ismételgetem magamban: „minden élethelyzet pozitív, ha lehetőségnek tekintjük a fejlődésre és az önuralom elsajátítására.”
Ez egy egyszerű szellemi sport, mely képessé tesz rá, hogy oldott maradjak és megőrizzem az érzelmeim feletti uralmamat”
(Brian Tracy)
Próbálom megfogadni 🙂
Drága Liza!
Nagyon inspiráló, ahogy írtad – és a Brian Tracy idézet is tökéletesen ideillik. 💡 Már az is nagy erő, hogy próbálod beépíteni a mindennapjaidba! Én is nagyon szeretem őt olvasni.
Drága Zsuzsi!
Ráhangolódva a mai napra arra döbbentem rá, hogy ideje annak, hogy stílust váltsak magammal szemben. A korholó, figyelmeztető hang helyett együttérző és elfogadó hangnemben is „társaloghatnék” magammal. Esetleg megengedő kérdéseket is feltehetnék magamnak: „Mi történne, ha…?” Megerősítő gondolatokat is küldhetnék magamnak: „Milyen jó, hogy ki merted próbálni, volt türelmed kivárni, volt bátorságod megkockáztatni…”
Valakinek írtam tegnap pár sor visszajelzést, tényleg csak pár sor volt, de igaz és elismerő részemről, amire hálásan reagált a „címzett”. Meglepődtem. Lehet, hogy néha magamat is érdemes lenne megajándékozni néhány elismerő sorral?
Köszönettel: Julianna🌻