Téma: Milyen érzés megengedni magamnak a lassúságot?
Gondolj bele: mikor sétáltál utoljára tényleg lassan? Úgy igazán, nem sietve, nem valahova tartva, nem „gyorsan letudva”, hanem csak úgy… sétálva. A mai világban a lassúság gyanús. A „halogatás” bélyegét kapja, az „időpazarlás” címkéjét, és gyakran még mi magunk is szégyenkezve nyúlunk érte.
Pedig van benne valami mélyen gyógyító.A nyár, ha hagyjuk, megtaníthat a lassúságra. A meleg, a hosszabb nappalok, a lassabb ritmus csalogatja elő belőlünk a természetesebb létezést. A mai feladat erről szól: hogyan tudnám újratanulni a belassulás művészetét?
És hogy mit is jelent ez pontosan?
Nem azt, hogy minden napot álmodozással kellene tölteni. Hanem azt, hogy elkezdesz figyelni arra, amikor sietsz – és finoman lelassítasz.
Egy falat ételt tovább ízlelsz. Egy mondatot lassabban olvasol. Egy beszélgetésben nem vágysz rögtön válaszra.Mintha engedélyt adnál magadnak: most nem kell rohanni.A lassúság lehet kellemetlen is – főleg, ha belül pörögsz. Éppen ezért érdekes megvizsgálni, miért olyan nehéz lelassítani?
Mitől félünk? Miért érezzük, hogy ha nem vagyunk hatékonyak, akkor nem vagyunk elég jók?
Írd le:
Írd le:Mit jelent számomra a lassúság? Mikor szoktam leginkább rohanni?
Milyen érzések jönnek elő bennem, ha nem „haladok”?
Milyen helyzetekben vágyom a belső lelassulásra?
Ha el kellene képzelnem egy lassú, nyugodt életet, milyen lenne? Hol élnék? Mit tennék reggelente?
+ egy mini gyakorlati kihívás mára:
+ egy mini gyakorlati kihívás mára:Válassz ki egy rutinszerű tevékenységet a mai napra, amit egyébként sietve szoktál csinálni – például fogmosás, kávézás, séta, öltözködés.
És most csináld végig 30%-kal lassabban.
Figyeld meg, mit tapasztalsz.
Érdekes?
Kellemetlen?
Megnyugtató?
Zavart keltő?
Megfigyelhető benne valami új?
A cél nem a „lassítás mesterfoka” – hanem az odafigyelés.
A jelen pillanat.
A szándék.
A benned lakó nyári tempó.
Ha leírtad a tapasztalataidat, csak dőlj hátra, és adj magadnak egy elismerő pillantást. Ma nem rohantál át saját magadon.
..
Fontos keret a hozzászólásokhoz
Az őszinte érzéseknek, a dühnek, az ellenállásnak és a nehéz felismeréseknek is helye van ebben a programban.
A közönséges, bántó vagy a kulturált hangnemet átlépő kifejezéseknek azonban nincs.
Kérlek benneteket, hogy a legerősebb indulataitokat is úgy fogalmazzátok meg, hogy közben megmaradjon az egymás iránti tisztelet. Az önreflexió és a bocsánatkérés fontos érték, de a közös tér biztonságáért mindannyian felelősek vagyunk.
Köszönöm, hogy együtt vigyázunk erre a közösségre.
Kedves Zsuzsi!
A lassításról a gyönyörködés jut eszembe. Tudatosan észrevenni magam körül a szépet és a jót, közben elfogadni azt is, ami még nem az…
Eddig csak „kihajigáltam” a szárítókötélre a ruhákat, gyorsan, mert már máshol járt az eszem. Ma „belassulva” szépen kiteregettem. Megállapítottam magamban, hogy tetszik az egyik ruha színe, másiknak az anyagát volt jó megsimítani… Közben a nagy melegben jólesett a szellő. Sétálva mentem vissza a házba. Mielőtt beléptem az ajtón, még megcsodáltam a teraszon a muskátlikat.
Köszönöm ezt a néhány percet, ami szebbé tette a napomat. 🌻
Kedves Julianna!
Amikor így , tudatosan belassulunk, csak akkor tudunk igazán jelen lenni a mostban, a pillanatban. És igen, észrevenni azt, ami éppen itt és most körülöttünk van. És ha valami egyszer már működött? Észre fogod majd venni, hogy máskor is fog. És minden bizonnyal a ruhákat is jobb úgy nézni , s majd összeszedni, ha azok szépen lettek kiteregetve.😉💓
Nekem most a tudatosítás a kulcsszó. 😍
Igen, ez tényleg a kulcsszó Jilianna!🔑🗣️
Kedves Zsuzsi!
Néha olyan jó „nem törődni semmivel” és mint egy gyerek rácsodálkozni a világra. Megfigyelni a darazsakat, hangyákat, állatkákat a kertben. Nézni a paradicsomot, hogy virágzik, nőnek a kis paradicsomok, némelyik már szinesedik is kicsit.
Kedves Liza!
Pontosan erről szól a lassúság – amikor újra meglátjuk a világ apró csodáit.🤗Csodás kép, ahogy leírtad!
Számomra ennél csúnyább szó nehezen található, mint a „belassulás” (hasonlóan zavaró, mint a „gyerkőc”, vagy a „kimaxolás”)…de túlteszem magam (kikerülöm)…A LASSULÁS nekem azt jelenti: „jobban ÁTLÁTNIi és MEGÉRTENI helyzeteket, gondolatokat, érzéseket. Lelassítok, azaz nem válaszolok azonnal egy gyorsan odadobott közhellyel, sablonos vé(leménnyel, ha valami fontos történik, vagy valaki mond egy személyes véleményt…., …hanem átgondolom: mit jelent ez nekem, és mit a másiknak, akivel beszélgetek, milyen valódi érzések mozgatnak a háttérből), Filmet se , színdarabot se – könyvet se- úgy fejezek be, hogy na gyerünk a következőre…hanem hagyom azt ülepedni♥
gondolkoztam: a valamibe belemerülni-belelassulni, már kevésbé ellenszenves szó nekem,…mert amikor beleengedem magam egy hyelzetbe, egy látványba, az óhatatlanul megállít, lelassítja a mozdulataimat, nagyobb odafordulást, belelátást ad
még egy fontos dolog eszembe jutott, az, hogy folyamatban gondolkozok, és nem kell a teljes folyamat minden mozzanatát szándékosan lassítani, mint egy lassított videóban, hanem pl. lehet pl. gyorsan felkapni a vizesruhák kosarát, és egy GYORS motdulatrtal letörölni a szárítóköztelet mielőtt nekiszentelem a figyelmemet a ruhák teregetésének, mert annak is gyönyörű tirmusa van (nekem), ahogy az egész végeredménye olyan szép lesz…Vagy eszembe jutott a japán séf, hogy csak egy villanás volt szinte, ahogy a csodakésével összeaprított valami alapanyagot de a végeredmény az étel gondosan megszerkesztve gyönyörűen mutatott a tányéron…Összegezve: a lassulás valami szépséges végeredmény megteremtése♥
Kedves Kati!
Érdekes volt olvasni, hogyan jutottál el az első, elutasító reakciódtól a „belelassulás” szóig, és közben maga a folyamat is azt mutatta meg, amiről ez a nap szól: nem mentél tovább azonnal az első benyomásoddal, hanem megálltál, továbbgondoltad, és kerestél egy olyan kifejezést, amelyhez már könnyebben tudsz kapcsolódni.
Azt azért hozzáteszem, hogy a szavakhoz való viszonyunk nagyon különböző lehet. Én például kifejezetten szeretem a „gyerkőc” szót, mert kedvesnek és játékosnak érzem, és a „kimaxolás” sem zavar. Ami az egyik embernek idegenül, esetleg csúnyán hangzik, az a másiknak lehet szerethető, találó vagy egyszerűen természetes. Éppen ezért én inkább azt tartom fontosnak, hogy a saját viszonyunkról beszéljünk egy szóval kapcsolatban, ne pedig magát a szót minősítsük.
Számomra ráadásul a „belassulni” és a „belelassulni” nem ugyanazt jelenti.
A belassulás inkább egy állapotváltozás. Leveszem a tempót, kilépek a rohanásból, és nem feltétlenül tudom még, hogy mibe érkezem meg, csak azt érzem, hogy lassabban működöm.
A belelassulás viszont már valamihez kapcsolódik. Belelassulok egy beszélgetésbe, egy tájba, egy könyvbe, egy ölelésbe vagy akár egy gondolatba. Sokkal inkább azt sugallja számomra, hogy beleengedem magam valamibe, és ettől természetes módon lelassulok.
Nagyon tetszik, amit arról írsz, hogy ilyenkor nem egy gyors, készen kapott választ dobunk oda, hanem megpróbáljuk valóban átlátni, mi történik bennünk és a másik emberben. Az is fontos, amit a filmek, könyvek és színházi élmények ülepedéséről írsz, mert sokszor éppen akkor dolgozik bennünk tovább valami, amikor kívülről látszólag már nem történik semmi.
egyetértek,
de ugyanakkor validnak érzem a viszolygásomat, a belassít-ra, a BE nálam valami erősítésre , aktivitásra asszociálódik, és nem arra hogy KIlépek a rohanásból, vagy LEveszem a tempót, ….de lassan érdemers lenne túllépni rajta, ez csak egy mellékes megjegyzés volt, már így is elviszi a figyelmet a lassulásról 😀 😀
Én is úgy érzem, hogy most éppen a lassításra gyorsítunk rá. 😊😉 Többet most nem is reagálok, hadd ülepedjenek a gondolatok. Köszönöm, hogy megosztottad a nézőpontodat!
gondolkoztam, és rájöttem, mi zavart valójában, köszönöm (a „BEhalok”, „BEhányok”, „BEalszik a gyerkőc”, „BEszól” – formátumokat ezidáig stílustalan helyzetekben hallottam, és ez nyomta BE (!) a gombomat :))))) és bocsánat, ha sértőn reagáltam, rá kellett jönnöm a valódi okomra
Kedves Zsuzsi!
Engem most arra hív ez a feladat, hogy döntést hozzak a lassulás mellett. Nekem erre szükségem van, mert magamtól inkább „begyorsulok”, „ráfutok”, „ráizgulok” egy-egy helyzetre. Mostantól felveszem a szótáromba a „belassulást”, vagyis azt, amikor elkezdek lassítani tudatosan, amikor automatikusan inkább gyorsítanék.
Köszönettel: Julianna 💝
Kedves Julianna!
Nagyon pontosan fogalmaztad meg, mit jelenthet számodra a belassulás: észrevenni azt a pillanatot, amikor automatikusan begyorsulnál, ráfutnál vagy ráizgulnál valamire, és tudatosan egy másik tempót választani.
Nem arról van szó, hogy mindig lassan kell működnöd, hanem arról, hogy ne csak a megszokott gyorsulás vigyen magával. Legyen egy pillanat, amelyben megállhatsz, és eldöntheted: most valóban gyorsítanom kell, vagy inkább jót tenne egy kis belassulás?
Nagyon tetszik, hogy saját jelentést adtál ennek a szónak. 💝
Zsuzsi
💕