Ígéretemhez híven megérkeztem az első olyan blogbejegyzéssel, amiben megosztok veled olyan hozzászólásokat a verbális bántalmazás kapcsán kitöltött kérdőívből, amelyeket szeretnék anonim megválaszolni, ahogyan ezek az észrevételek érkeztek.
Ebben a részben legfőképpen párkapcsolati elakadások kerülnek a fókuszba.
A kérdőívben lévő megosztások idézőjelben kerülnek fel, mindenféle módosítás nélkül, ezekre igyekszem a lehetőségeimhez mérten röviden és tömören válaszolni.
"Csak iszonyatos munka és koncentráció árán lehet a bántalmazó kapcsolatban megmaradni, ham muszáj. Aki ilyen kapcsolatban van, az a lehető leggyorsabban lépjen ki belőle, ha teheti"
Kedves Kitöltő!
Én azt gondolom, hogy egy bántalmazó kapcsolat sokféle lehet, itt kifejezetten a szavakkal való "verés" volt a kitöltés központjában. Attól függően, hogy ezek a szavak szintjén elhangzó bántások milyenek, érdemes elgondolkodni azon, hogy maga a párkapcsolat megéri-e, hogy dolgozzunk rajta. Hitem szerint minden éremnek két oldala van, s ha valami egy házasságban vagy egy élettársi kapcsolatban elromlik, azért mindkét fél felelős kell, hogy legyen.
Ha az egyik fél eltűri a bántalmazást, annak több oka is lehet, csupán párat hadd említsek meg:
- fél a másiktól, annak a reakciójától,
- esetleg inkább tűri, mint hogy jelezze, hogy ez számára kellemetlen és sértő,
- alárendeltnek érzi magát a másikkal szemben,
- azt gondolja, hogy a másik félnek igaza lehet, s a bántást nem annak éli meg,
- nem tudja ezt megfelelően kommunikálni.
Ha maga a kapcsolat megéri, hogy foglalkozzunk vele, érdemes azt az iszonyatos munkát és akár koncentrációt is beletenni, hogy megtanuljunk egy hatékony visszajelzést adni a másiknak, hogy mi az, ami nekem fáj, mi az, ami engem bánt, hogyan szeretném én másképp, határozottan. Érdemes békeidőben elővenni a témát, amikor össze tud érni a lelkünk a bántások után, s ha kell, tudjunk segíteni egymásnak, egymáson, vagy éppen segítséget kérni a változáshoz és a változtatáshoz.
Ha a kapcsolatban az egyik fél nem hajlandó meghallgatni a másikat, ha üldözője és állandó agresszora a másiknak, érdemes elgondolkodni azon, miként lehet kilépni ebből a kapcsolatból, hogy az áldozat minél kevesebbet sérüljön. Mindig van egy másik lehetőség, midig van egy másik út, amire léphetünk, ha azt meg is merjük tenni.
Ehhez is lehet, ha kell, segítséget kérni. Néha ez nehéz, mert az illető azt hiszi, hogy ciki, hogy egyedül is meg tudja oldani, vagy esetleg a kudarctól fél, vagy éppen azt gondolja, hogy ha valaki segít neki, akkor ezzel még sérülékenyebbé válik.
Köszönöm a hozzászólásod!
Ebben a bejegyzésben még egy hozzászólást kiemelnék:
"Nehèz nem bántalmazni szavakkal, ha engem egèsz èletemben bántalmaztak szavakkal. A gyerekeimet viszont nem hagyom. Egy idő után egèssz jól megtanulom ki bántalmaz szavakkal, engem vagy a gyerekem. De nehèz visszafogni magam, hogy èn se bántalmazzak. Többnyire hirtelen kijön belőlem amikor fáradt vagy kimerült vagyok. Utólag tudom, hogy hibáztam."
Kedves Kitöltő!
Igen, hitem szerint a hozott mintáinkat nagyon nehezen lehet letenni, átírni magunkban, ha így nőttél fel, akkor minden bizonnyal az agresszív kommunikáció volt jelen a gyerekkorodban. Ez egy otthonról hozott séma, ami már beléd lehet kódolva.
Van megoldás erre, ha változni és változtatni szeretnél. Természetesen megértem azt, ha a gyermekeidet védelmezed, hiszen szülő vagy. Ezt is lehet viszont erőszakmentesen, őszintén és bírálatmentesen tenni. Valójában ezt is lehet tanulni, hogy hogyan lehet védelmezni és óvni a gyermekeid vagy saját magadat úgy, hogy közben ne bíráld vagy sértsd meg a másikat, hiszen lehet kritikát adni úgy is a másik félnek, hogy abból értsen, és tanuljon is belőle.
Azt is írod, hogy utólag tudod, hogy hibáztál. Amikor ez tudatosult benned, érdemes erre felkapnod a fejed, hiszen ha ezt el is tudod ismerni, el tudod fogadni, akkor el is tudod mondani a másiknak. Hitem szerint mindenki tud és szokott is hibázni, én ilyenkor azt szoktam mondani, hogy igen, most dühös voltam, kirobbant belőlem, ettől én még nem vagyok egy dühös ember, üljünk le, beszéljük meg, s ha kell, én tényleg őszintén bocsánatot vagy elnézést kérek a másiktól. Ha a másik fél látja, hogy tényleg szívből jön az, hogy tényleg megbántad, akkor a megbocsátás is meglesz.
Nagyon köszönöm anonim is a hozzászólásod!
Hitem szerint lehet jól is kommunikálni, ha megtanuljuk, hogy hogyan kell azt rendesen csinálni, előbb azonban fel is kell ismerni azt, hogy miként tudunk változni és változtatni.
Március 20. és 24.-e között éppen ezért éred el az összes olyan tanfolyamot 30%-os kedvezménnyel, ami bántalmazással és kommunikációval kapcsolatos a TANULJVELEM kuponnal.
Ezt a bejegyzést egyetlen mondattal zárom, amit minden olvasónak gondolkodni valónak is szánok, s egyúttal ajánlom a bántalmazóval szemben is használni:
"Úgy viselkedj másokkal, ahogyan azt elvárod, hogy veled viselkedjenek!"
Molnár Zsuzsa ev. Életvezetési tanácsadó, life, párkapcsolati és rendszer coach, mérnök „Ahol nagyszerű győzelmek születnek!” Csoportom | Időpontfoglalás | Interaktív tanfolyamaim