Újra jelentkezem, a téma még mindig a szavakkal történő bántalmazás témájában kiküldött kérdőívre érkezett hozzászólások megosztása, illetve azok megválaszolása a megosztott információk alapján.

A kérdőív kitöltése mai napig nincs lezárva, hiszen még mindig érkeznek be újabbak, sok a hozzászólás is, mindegyik értékes és elgondolkodtató, sok a személyes gondolat, és még több a negatív tapasztalat a témában.

Egy érdekes gondolatot hadd osszak meg veled:

"Kedves Zsuzsa, ezek fontos kérdések, de valamiért úgy hiszem, főként nők töltik ki. Kevés az olyan bántalmazó (én is maximum a gyerekemmel kiabálok, aztán vele is megbeszéljük mindig), aki kitölt egy ilyet, őszinte és következtetéseket is levon. Azt hiszem, az óvodában kellene kezdeni az edukálást... (A volt férjem verbális és mentális bántalmazó, tudom, miről beszélek. Épp ezért nekem hiányzik a kérdőívből, hogy csak a jelenre vonatkozik. Hiszen nekem napi szinten részem volt verbális bántalmazásban, de felismertem, segítséget kértem, és ki tudtam lépni belőle.)"

Kedves Anonim Hozzászóló!

Valóban a kérdőív a jelenre fókuszált kérdéseket tartalmaz, ez nem azt jelenti, hogy nem indíthat el gondolatokat azokban is, akik korábban éltek át bántalmazást az életük folyamán.

Azt, hogy nők vagy férfiak a kitöltők, azt nem tudhatom, mert ez nem volt a kérdéseim között, meglehet azonban, hogy inkább nők töltenek ki kérdőíveket nagyobb arányban.

Itt a cél, hogy felismerjük azt, ha bántalmazók vagy bántalmazottak vagyunk, és a jelenben tegyünk azért, hogy ezen valamiképpen változtassunk.

Mint írtad, napi szinten átélted a szavakkal történő bántást, ami lelkileg is megviselt. Tudtad, hogy ezzel kezdeni kell valamit, hiszen írod is, hogy kértél ehhez segítséget, így ki tudtál keveredni a bántalmazód hálójából.

Minden bizonnyal előfordul mindenkivel, vagy majdnem, hogy elszakad az a bizonyos cérna, kifakadsz, dühös leszel, ideges vagy frusztrált. Nem mindenki annyira tudatos, hogy ezt vissza tudja fogni, hogy irányítani tudja ezeket a megnyilvánulásokat.

Minden érzés, érzelem érted van, elnyomnod sem kell őket, megélheted, s meg is kell, legyen az kellemes, vagy éppen kellemetlen.

Ezeket az eseteket megbeszéled a gyermekeddel, ez nagyon jó, erre szükség van, ha kiabálni szoktál vele. 

Ezeket az eseményeket ha később átgondoltan előveszed, s újra játszod, hogy mit és hogyan csinálhattál volna másképp, fogalmaztál volna át, mielőtt kimondtad volna, nagy segítség lehet, hogy ezek egyre kevesebb alkalommal forduljanak elő a későbbiekben. Ilyenkor azt mondhatom, hogy jó a türelmet gyakorolni, hiszen egy gyerek ezeket nem minden esetben érti, hogy az a kiabálás miért is történt meg.

Van egy kliensem, aki ma már felnőtt nő, és van egy mondat, amit sokszor hallott gyerekkorában, ez mai napig kínozza őt, pedig ma már érti a hátterét.

Ezt a mondatot akkor hallotta, egyébként sűrűn, amikor az anya nem volt elégedett a teljesítményével, nem túl kedvesen kiejtve:

Nem haragszom, csak/ vs / de szomorú vagyok!

Az anya ebben a mondatban két érzelmet is kifejezett, ha a de hangzott el, azzal a mondat elejét már meg is cáfolta. Ha a csak hangzott el, akkor szomorú volt, ami sok esetben a gyereket is elszomorította, mivel azt megérezte, hogy a harag talán nem olyan tartós, mint a szomorúság.

Sok-sok mondat tarkítja a gyerekkorunkat, ami beleég a tudatunkba, s még felnőttként is bánt minket, vagy éppen valamilyen módon az életünk meghatározója.

Mint írtam, a kérdőív célja,  hogy felismerjük azt, ha MA ebben élünk.

S ha felismerjük, merjünk erről beszélni a hozzánk közelállókkal, s ha kell, bármi áron tegyünk ellene, ha másképpen nem, hát igen: segítséget kérve.

Nem könnyű a segítségkérés.

Nem egyszerű megtenni az első lépést.

 Nehéz bevallani, még nehezebb felvállalni ezt.

Talán majd elmúlik. Vagy majd megváltozik. Majd lesz valahogy. Sehogy még sosem volt. És ezt magadban felsorakoztatod, mantraként elmondod.

Legyártod magadnak a kifogásokat, hogy miért nem lépsz. 

Talán még nem gyötör eléggé. Fáj, viszont szégyelled. Mit szól hozzá más, ha megtudja? Előítéletekkel vagy tele, hogy ki tudna segíteni neked? Vagy más sem él különbül? 

Elindulhat valaki egyedül is, ha elég erős az akarata, ha maradt még elegendő önbecsülése ahhoz, hogy ebből ki tudjon lábalni valahogyan.

Tanulhat egy önérvényesítő kommunikációt is, akár könyvekből, vagy online anyagból, elmehet egy élő kurzusra, eljárhat csoportokba, vagy mehet egyedül coachingra.

Ha érintett vagy, merj lépni, ne félj segítséget kérni!

Ha bármilyen gondolatod van, hozzászólnál a bejegyzéshez, tedd meg nyugodtan, a neveden kívül a hozzászólásoknál más nem fog megjelenni, véd téged, mint ahogyan engem is, az Adatkezelési tájékoztató.

Molnár Zsuzsa ev.   Életvezetési tanácsadó, life, párkapcsolati és rendszer coach, mérnök „Ahol nagyszerű győzelmek születnek!” Csoportom | Időpontfoglalás | Interaktív tanfolyamaim