Ebben a bejegyzésemben is szeretnék hozni hozzászólást, ami a verbális bántalmazás kapcsán kiküldött kérdőívemre érkezett, s amit mai napig is kitöltenek még.

Ez egyben azt is jelenti számomra, hogy érdemes, sőt kell is a kommunikációnkkal foglalkozni, kell azt fejleszteni, mivel gyakran vagyunk akár félreérthetők, akár mi magunk értünk teljesen mást, mint amit éppen mondanak nekünk.

Veled is megtörténik, ebben teljesen biztos vagyok.

Talán mert az, amit mondasz, nem teljesen világos a másik számára, vissza viszont már nem kérdez.

Talán azt gondolod, hogy érthetően elmondtad, így ez számodra természetes, hogy te sem kérdezel vissza.

Most is hoztam egy anonim hozzászólást, ami mélyen elgondolkodtatott, nem cáfolom az igazságát, csak a saját nézőpontomat tudom ezzel kapcsolatban megosztani.

Tényleg mindannyian bántalmazók vagyunk?

Ezt a hozzászólást  teljesen kendőzetlenül, eredeti tartalommal bemásolom:

"Nem gondolom, hogy pár mondatban ezt le lehet írni. A bántalmazott sok esetben fel sem ismeri, hogy ez vele történi, mivel valószínüleg nincsen önbizalma. A bántalmazónak legtöbb esetben fogalma sincsen arról, hogy mit tesz, mert valószínüleg soha nem mondták neki. Sok esetben gyerek korban kezdődik. A bántalmazzás nem csak olyan lehet, ami valóban tönkre teszi az adott személyt. Lehet, csak pont akkora, hogy az önbizalma odalesz. Sajnos tapasztalatból beszélek. Amikor az egyik szülő az egyik szavával megdícsér, majd agyon is üti egy másikkal. Felnőtt fejjel jöttem rá erre. 35 évesen kezdtem újra építeni az önbizalmam. És sikerült is, ami legalább 5 évembe telt. Nem minden esetben kell szerintem szakember hozzá. Nagyon jól működik, ha támogató kapcsolatban vagyunk valakivel. Ha értékel minket olyannak amilyenek vagyunk. De a legnehezebb a felismerésig eljutni. Nagyon tág mesgyén mozog, hogy mi számít bántalmazásnak, és kinek milyen a határa amit ezekkel feszegetni lehet. Van akinek pedig szerintem nem mindig tud segíteni szakember sem, amíg a felismerés meg nem érik benne, és változtatni szeretni. Mind a bántalmazó, mind a bántalmazott. És amúgy nagyon sokan nem is mernek beszélni róla. Azt viszont elmondhatom, hogy 46 évet kellett megérnem, hogy az apukám előszőr megdicsért az életemben. El sem akartam hinni. Erre vártam egész eddigi életemben. És azt hiszem, hogy mindenki képes a fejlődésre. Csak sok esetben van aki már későn döbben rá arra, hogy mit is rontott el az életében. "

Köszönöm a megosztást kedves anonim kitöltő!

Én hiszek a szavak erejében. Annak a romboló vagy építő jellegében.

Mivel megerősíteni nem akarom a tartalmat, csak a magam nézőpontját tudom megosztani.

A bántalmazás legtöbb esteben tényleg gyerekkorban indul el, hiszen azok a kommunikációs stílusok, amelyeket hozunk mintákként magunkkal, nem a tanult, erőszakmentes és önérvényesítő kommunikáció.

Ha maga az agresszív stílus az, ami domináns valakinél, ő minden bizonnyal bántalmaz. Ez egy idő után az önbizalom sérülésével jár, főleg az adott személlyel szemben, hiszen csorbul az önértékelésünk és az önbecsülésünk, s ez egy énképrombolással is járhat.

A bántalmazó által tartott torz tükörben látod magad, amit egy idő után már el is hiszel magadról, hogy az úgy van.

Rengeteg önismereti munkával, önreflexióval és saját magunk elfogadásával egy támogató közegben sokat javulhatunk.  

A megjegyzésben elhangzott a dicséret kérdése is. Lehet bizony rosszul is megdicsérni valakit, akár úgy is, hogy az bántó legyen a másik számára.

Biztosan te magad is hallottál hasonlót: 

De jól nézel ki a te korodban!

Jól áll az új frizurád, DE nekem a másik jobban tetszett, ez már nem való a te korodban..

Egy gyereket is meg lehet úgy dicsérni, hogy az ne azt eredményezze, amit szeretnél.

Például egy jól sikerült matek dolgozat után, amikor a gyerek örömmel mondja, hogy ötöst kapott, azt mondod neki: Te drága! Egy matekzseni vagy!

Egyetlen jó teljesítmény, amire a gyerek felkészült, már egy általános dicséretet kap, ami arra ösztönzi, hogy maximálisan tudjon minden alkalommal.

Ez pedig a perfekcionizmus melegágya, azaz a maximalizmusé, ami nem minden esetben fogja őt előre vinni.

És igen: nem minden esetben veszed észre, ha bántasz másokat. Miért?

Talán mérges vagy, és nem igazán megfontoltan válaszolsz a másiknak. Ha valami fáj, nem magadról beszélsz, nem ÉNüzenetekkel kommunikálsz, nem mondod el, hogy ez benned milyen érzéseket kelt, hanem neki címezve a szavakat, elmondod, hogy ő milyen bután, megfontolatlanul, sértőn, ártón esett neked.

Pedig lehet másként is elmondani azt, hogy mi az, ami fáj, mi az, ami bánt, mit okozott benned az, amit hallottál, úgy hogy csak MAGADRÓL beszélsz, s nem kritikával indulsz csatába.

Mert igen kérem: van egy nagy probléma.

Nem tudunk kommunikálni, mert nem merünk, talán félünk, lehet le is fagyunk, vagy éppen azt tanultuk gyerekként, hogy jobb az, ha hallgatunk.

Gyerekként annyi mindent hallottunk: mit szabad, mit nem, azért, hogy jók legyünk, hogy megfeleljünk az elénk állított követelményeknek.

Nem ismered talán a tiszta és erőszakmentes kommunikációt. Nem tudod, hogy lehet ezt másképp is.

Ha bántanak és nagyon fáj, inkább riadót fújt, csendben maradsz, vagy éppen durcás leszel, s nincs utána letisztázva, megbeszélve a dolog, inkább a passzivitásba vonulsz.

Lehet felcsattansz, és te magad is támadsz. Konfliktus születik, ami után talán a mosolyszünet következik.

Vagy lehet másként? Igen. Nem leszel agresszív és passzív sem. Jól megjegyzed magadnak, s a tüskét nevelgeted magadban, ápolod, s amikor úgy érzed megérdemli, hát hátba is támadod.

Ezeket kapjuk otthonról. Ezt a mázsás súlyt hurcolod, bármilyen nehéz, letenni még nem tudod.

Pedig lehet ezt másképp is. Lehet tanulni a tiszta, erőszakmentes és önérvényesítő kommunikációt is. 

Tudni kell azt is, mikor lehet és kell hallgatni, s azt is, mikor lehet és kell is megszólalni.

Van rá megoldás, ha változni és változtatni szeretnél.

Lehet kicsiben kezdeni, ha éppen szintet szeretnél lépni a kommunikációdban, s lehet haladni is a stílusodban, ha erre van igényed.

Több módon is megteheted, a lehetőségek itt sorakoznak előtted.

Megteheted egyedül az online tanteremben, ahol én is ott leszek, ha kérdésed merül fel.

Elindulhatsz a személyes segítségemmel, és ketten együtt csináljuk meg.

Barátkozhatsz a szavakon túli kommunikációval, hiszen a szavak sokat mondanak, de a tested és az arcod még többet.

Mehetsz tuti biztosra is, ha bebetonoznád a tudásod, lehetsz az, aki után is követi a tanultakat, hogy azok biztosan meg is maradjanak.

Ha bántalmazó kapcsolataid vannak, erre is van megfelelő forrás az oldalon, hiszen lehetőséged van megismerni a bántalmazás fajtáit, s kérdezni tőlem, vagy velem megoldani.

Egyedül nem megy? Nagyobb a problémád, és már szívesen letennéd? Olyan összetett, hogy egy online tanterem ezt nem oldja meg? Foglalj nálam egy ingyenes időpontot, s kérd a személyes segítségemet.

Ha bármilyen gondolatod van, hozzászólnál a bejegyzéshez, tedd meg nyugodtan, a neveden kívül a hozzászólásoknál más nem fog megjelenni, véd téged, mint ahogyan engem is, az Adatkezelési tájékoztató.

Molnár Zsuzsa ev.   Életvezetési tanácsadó, life, párkapcsolati és rendszer coach, mérnök „Ahol nagyszerű győzelmek születnek!” Csoportom | Időpontfoglalás | Interaktív tanfolyamaim