Az ember néha csak annyit szeretne: végre semmit sem csinálni csak egy jó nagyot pihenni. Végre. 

Egy nyugodt reggelt. Egy fél órát a napfényben, kávéval a kézben. Egy délutánt, amikor nem kell rohanni, teljesíteni, reagálni, tenni a dolgunkat.

De valahogy mégsem megy.

Az az igazság, hogy a lelassulás nem csak kizárólag döntés kérdése. Ha elég lenne kimondani, hogy „most pihenek”, akkor nem lenne ennyi túlhajtott, kimerült ember a világon. És főleg nem lenne ennyi nyár végi sóhaj: „jaj, de jó lett volna egy kicsit feltöltődni”.

Miért nem megy a lelassulás?

Mert nem vagyunk rá felkészítve.

A legtöbben úgy nőttünk fel, hogy a pihenés nem érték, hanem jutalom. Amit ki kell érdemelni. Ha már mindent is elvégeztél. Ha mindenki más rendben van. Ha a teendőid listájának a végére értél (ami persze sosem történik meg). 

Addig viszont: nyomás, teljesíts, légy hasznos, ne lazsálj, bírd már ki, csak még egy kicsit...

Ez a belső hajtás akkor is velünk van, amikor épp nincs meg rajtunk a külső nyomás. Ott van a hétvégéken, ott van a szabadság alatt, ott van a nyári szünet első napján is. Még mindig azt figyeljük: mit kellene még csinálni? Hol tudnék jobban haladni? Mi az, amit elhanyagoltam?

A test már pihenne, de a fej még nem engedi.

A lassulás nem passzivitás – hanem jelenlét

Sokan azt gondolják, hogy a lassulás éppen egyenlő a semmittevéssel. És mivel a semmittevést összekötjük a lustasággal vagy a haszontalansággal, lelkiismeret-furdalás ébred bennünk már a gondolatára is. Pedig a lassulás tulajdonképpen nem erről szól.

A lassulás inkább egy váltás:   a sebességből  a figyelemre.

Nem arról van szó, hogy ne csináljunk semmit.

Hanem hogy jelen legyünk abban, amit éppen teszünk.

Hogy észrevegyük, mi zajlik bennünk és körülöttünk.

Hogy újra kapcsolatba kerüljünk saját magunkkal.

Ezért van az, hogy sokaknak egy rövid séta a legjobb „nyaralás”. Egy csendes reggeli az erkélyen többet adhat, mint egy túlszervezett wellness hétvége. Mert végre együtt lehetünk azzal, amink van – nem rohanni kell, hanem megérkezni.

Mi segíthet, hogy mégis sikerüljön?

Nem lehet akarattal ráfeszülni a pihenésre. De lehet teret adni neki.

Íme néhány működő tipp:

• Időkeretet adsz: „Most 15 percig nem nyúlok semmihez, csak ülök.” Elég ennyi is.

• Kijelölöd a szünetet: „Ebéd után nem kezdek bele azonnal a következő feladatba.”

• Átkeretezed: nem  "semmit" csinálsz, hanem magaddal vagy. Ez érték.

• Nem az egész napot akarod átváltani – csak néhány pillanatot. Ez a titok.

És talán a legfontosabb: nem hibáztatod magad akkor sem, ha nem sikerül rögtön. Mert ez nem teljesítmény. Hanem gyakorlat.

Ha idén nyáron végre tényleg szeretnél lelassulni…

A „Magadra hangolva – 14 nap nyári lelassulás” program pont ezért és erre született. Nem elvárásokat ad, hanem teret. Nem kötelez, hanem kísér.

Tizennégy napnyi finom, rövid, áthangoló gyakorlat – pont annyi, amit be tudsz engedni a napodba mindenféle erőszak nélkül. Nem kell kivenned szabadságot sem miatta. Nem kell elutaznod sem, ha nincsen erre időd. Elég, ha naponta tíz teljes percet magadra hangolódsz.

Mert nem az a cél, hogy „valamit elérj” – hanem hogy újra jelen lehess. Magadért. Magadnak.

🧡 Ha eddig nem ment a lelassulás, ne ostorozd magad. Tanulható. Gyakorolható. És talán most jött el az ideje.

👉 Itt tudsz róla többet olvasni – és jelentkezni is.

Így talán egyszerűbbé válik az út: önmagadhoz.

Várlak! Zsuzsa

Ha bármilyen gondolatod van, hozzászólnál a bejegyzéshez, tedd meg nyugodtan, a neveden kívül a hozzászólásoknál más nem fog megjelenni, véd téged, mint ahogyan engem is, az   Adatkezelési tájékoztató  .

Molnár Zsuzsa ev.   Életvezetési tanácsadó, life, párkapcsolati és rendszer coach, mérnök   „Ahol nagyszerű győzelmek születnek!”   Csoportom  |   Időpontfoglalás  |  Interaktív tanfolyamaim