Téma: Minden este megkeresni azt az egy dolgot, amiért hálás vagyok.
Vannak napok, amikor úgy érezzük, hogy semmi különös nem történt. Nem volt nagy élmény, nem jött semmilyen érdekes hír, nem történt nagy áttörés. És mégis... valami mindig történik.
Valami, ami elcsúszik a figyelmünk elől, mert túl halk, túl egyszerű, túl mindennapi.
Egy mosoly. Egy pohár hideg víz citromkarikával. Egy árnyékos pad. Egy kis szellő a forróságban. Egy üzenet, amit már régóta vártál. Egy pillanat, amikor megnyugodtál. Egy csésze gőzölgő kávé vagy tea a kezedben, amit élvezettel kortyolgattál.A figyelmünk gyakran a „mi nem jó”-ra élesedik ki.
A hiányra. A feszültségre.A késésre. Arra, amit másként akartunk volna. De van bennünk egy képesség, ami újrapozícionálhatja a tekintetünket: a hála érzése.
A hála nemcsak az „ünnepi pillanatok” kiváltsága. Nem kell, hogy valami rendkívüli történjen ahhoz, hogy megtapasztaljuk ezt a csendes, mégis átformáló érzést.
A hála gyakorlása éppen arról szól, hogy az apró, sokszor észrevétlen dolgok értékét újra és újra felfedezzük.
Ma este, amikor véget ér a nap, kérlek, szánj 3 percet arra, hogy leülsz – akár szó szerint, akár gondolatban – és megkérdezed magadtól:
„Mi volt ma a napom fénypontja?”
Lehet, hogy az lesz, hogy egy kicsit tovább aludtál. Hogy időben elcsípted a buszt. Hogy nem szóltál vissza valakinek, pedig megtehetted volna. Hogy nevettél valamin. Hogy végre lekapcsoltad a gépedet délután, abbahagyva éppen, amit csináltál.Nem kell nagy dolognak lennie – csak valami, ami jólesett. Ami egy picit fényt hozott. Amiben te magad is benne voltál.
Ha szeretnél, írd is le.
Akár egy szóban. Akár egy mondatban.Akár minden este, a következő hét napban is. Mert ahogy az észlelésed rááll arra, hogy keresd a fénypontot – úgy fog egyre több ilyen apró fénypont feltűnni.
És ha épp nehéz napod van – akkor is próbáld meg. Talán csak annyi jön: „Végre este van.” És ez is teljesen rendben van.
És ha épp nehéz napod van – akkor is próbáld meg. Talán csak annyi jön: „Végre este van.” És ez is teljesen rendben van.Mert nem arról szól ez a gyakorlat, hogy jobbá hazudjuk a napot....
hanem arról, hogy megtanuljunk észrevenni.
A jelent. A fényt. Magunkat.Neked sikerült? Mit vettél észre, amit egyébként nem láttál volna meg? Megosztod azt egy hozzászólásban?
Kedves Zsuzsi!
Az újrapozicionálást tanulom. amihez már eddig is sok segítséget kaptam itt az online tanteremben. Hála érte. Már ez is lehet a nap vagy akár az idei évem fénypontja. Azért keresem tovább. mert még csak délelőtt van… 🤣
Drága Zsuzsi!
Több minden is belekerült a hálanaplómba, de estig vártam a nap fénypontjára, ami meg is érkezett.
Felszabadultan nevettem egy régi 1947-ben készült fekete-fehér magyar filmen, miközben eszembe jutott, hogy mostmár értem, hogy nagymamámnak miért volt kedvence Latabár Kálmán. 🤣
Mennyivel más a Te megközelítésed, mint az, hogy „minden rosszban van valami jó”. A fénypontot megtalálni nekem most azt jelenti, hogy megvilágítja az utamat, átvezet a „sötétségen”.
Köszönöm: Julianna🤗
Kedves Julianna! 😊 Örülök, hogy megérkezett a napod fénypontja, és még nevetni is tudtál egy jó filmen. Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a gondolatot! 🤗
💖