Téma: A kreativitásod felfedezése: Rajzolj, írj, firkálj, kísérletezz!
Néha csak egy apró mozdulat választ el attól, hogy újra kapcsolatba lépj a benned élő kíváncsi, játékos, felfedező önmagaddal. Azzal, aki nem a tökéletest hajszolja, hanem azt keresi, ami élvezetes, amitől csillogni kezd a szeme – vagy legalább egy kicsit kisimul a lelke.
Ma pont ezt gyakoroljuk.
A mai nap kulcsszava: játékosság. A cél nem az, hogy „alkoss valami szépet”, vagy hogy bármit is megmutass másnak. A cél az, hogy engedd mozogni a kezed, és vele együtt a gondolataidat is.
Hogyan csináld? Csak kezdj el. Bármit.
Hogyan csináld? Csak kezdj el. Bármit.Fogj egy papírt, és rajzolj valamit – akár egy napocskát, egy faágat, egy kávéscsészét, vagy csak színes vonalakat, mintákat.
Vagy írj egy kis nonszensz versikét, amitől csak te mosolyogsz.
Vagy próbáld ki: csukott szemmel firkálni, és utána „keresni” benne valamit.
Rajzolj a nem domináns kezeddel (ballal, ha jobbkezes vagy, és fordítva).
Ragaszd tele egy lapot valamilyen magazinból kivágott képekkel – nyári hangulatban.
Írj három mondatot egy képzeletbeli nyaralásról, ahol csak a lelked pihen.
Nem kell, hogy legyen értelme. Nem kell, hogy szép legyen. Csak annyit kell tenned, hogy örömöd legyen benne.
Mi történik ilyenkor benned?
Mi történik ilyenkor benned?A kreativitás nemcsak az „alkotók” terepe. A kreativitás az élethez való kapcsolódás egyik formája. Amikor létrehozol valamit – legyen az egy firka-birka, egy színfolt, vagy egy ritmus a kezedben lévő ceruzád alatt – egy kicsit jelen vagy. Elcsendesedik a kritikus belső hangod, és előbújik valami más: egy kíváncsi, kísérletező részed.
Ez a rész nem fél a hibáktól, nem akar megfelelni. Csak felfedez.
Ma nem a cél, hanem a folyamat legyen fontos.
Ma nem a cél, hanem a folyamat legyen fontos.Engedd meg magadnak, hogy ne legyen semmi „haszna” annak, amit csinálsz. Ne akard posztolni, megmutatni, értékelni. Egyszerűen csak hagyd, hogy kiáramoljon belőled valami, ami most éppen kijönni akar.
És ha semmi nem akar jönni? Az is teljesen rendben van. Már az is egy kreatív aktus, hogy elolvastad ezt, és végiggondoltad, hogy ma te mit szeretnél.
Mini-reflexió:
Mini-reflexió:Mi született ma meg a kezeim által?
Egy vonal, egy mondat, egy érzés?
Hogyan érezted magad közben?
Ha van kedved, írd le:
„Ma játszottam ezzel: ________”
„Meglepett, hogy ________”
„Jó volt, amikor ________”
Ma megajándékoztad magad valamivel, ami nem volt célhoz kötve vagy akár betervezve. Ez az igazi nyári szabadság: amikor nem kell „készen lenni” semminek, csak jelen lenni valami apró, örömteli pillanatban.
Mi született meg ma a kezeid által? Megosztanád? Szívesen olvasnám a hozzászólásoknál.
Holnap tovább lazítjuk a nyári belső világod. Egy kis „lustálkodásfilozófia” jön majd. 
Öleléssel, Zsuzsa 
Kedves Zsuzsi!
Ez most nekem olyan, mintha a halat úszásra, a madarat pedig repülésre biztatnák. Köszönöm!!! Főleg annak tudatosításáért vagyok hálás, hogy mindezt a saját örömömre tegyem. A szabálykövető lényem nagyon hálás ezért, mert ugye egészen más neki feladatot megoldani, mint „elpazarolni a drága időt valami jelentéktelen szórakozásért”. Firkálni és képeket kivagdosni pedig szuper!!! Ezt már kislányként is tapasztaltam.
Néhány leckét most átugrottam, de vissza fogok térni. Felszabadító, hogy ezt minden önostorozás nélkül megtehettem. Ezt is köszönöm! 🤗
Kedves Julianna!
Annyira jó ezt olvasni – ahogy megmozdult benned valami, ami eddig talán csak félve kért szót.
Hogy az öröm is lehet elég ok.
És hogy a szabálykövető részed is megérdemli a játékot.
Olyan szépen írtad: halat úszni, madarat repülnésre biztatani – valóban erről szól ez a nap. Visszahívni a természetes mozdulatainkat, amiket a „hasznosság” sokszor elnyomott.
Az pedig külön öröm, hogy most nemcsak a kezed, de a lelked is firkált egyet.
És igen: néha az is szabadság, ha átugrunk egy leckét.
A saját ritmusban haladás már önmagában is gyógyító erővel bír, Julianna!
Köszönöm, hogy ezt megosztottad! 🤗
Kedves Zsuzsi!
Vettem egy hímzést, régen nagyon szerettem „böködni”. Vagy 20 éve nem volt ilyesmi a kezemben. Meglepett, hogy még emlékeztem rá, hogy kell. …az nem lepett meg, hogy meg tudom mondani, hol kezdtem el a mintát (ott a legbénább). Mégis jó volt nézni, hogy alakul a kezem alatt a színes minta. (azóta haladtam tovább, megmutattam a lányomnak is, ő is rögtön látta, hogy hol kezdtem. Viszont megdicsért, mert ahogy visszatértek a mozdulatok, úgy egyre szebb lett az eredmény)
Kedves Liza!
Annyira jó olvasni, hogy visszataláltál a hímzéshez – az ilyen régi örömforrások mindig új életet hoznak. Szép, ahogy a mozdulatok visszajöttek, és a lányod is meglátta a szépségét!
Én amikor ezt a programot csináltam, fonalakat vettem, már biztosan több, mint 5-6 éve nem kötöttem- csak még nem érkeztem oda, hogy bele is kezdjek 🙂 Minden bizonnyal én is bénázok majd, de gyakorlat teszi a mestert !😍