Van valami, ami sokkal fontosabb annál, hogy mit akarsz elérni. Ez pedig az, hogy miért akarod.

Mert a cél – önmagában – sokszor csak a jéghegy csúcsa. A valódi hajtóerő nem az, amit mások látnak. Hanem az, amit te érzel – ott, legbelül. Ami miatt reggel mégis felkelsz. Ami miatt akkor is csinálod, amikor senki nem tapsol. Ami miatt akkor is haladsz, amikor épp nincs is látszata.

És éppen ezért fontos, hogy ránézz:

mi hajt valójában?

Mi az, ami belülről visz előre

– és mi az, ami csak kényszer?

Sokan úgy élnek, mint akik éppen egy futóversenyen vannak – csak azt felejtették el közben, hogy ők maguk választották-e ezt a versenyt. Talán valaki más nevezte be őket erre. Talán egyszer ők is vágytak rá – de azóta már azt sem tudják, miért. Csak mennek tovább, mert „muszáj”, mert „így szokták”, mert „nem lehet megállni”.

De az igazi szabadság nem a megnnevezett, kitűzött célokban van – hanem abban, hogy felismered, mi hajt valójában.

 Külső cél – belső üresség?

A legnagyobb probéma nem az, hogy valamit nem érünk el. Hanem az, amikor elérjük – és mégsem történik bennünk semmi különös.

Van úgy, hogy az ember kapaszkodik egy célba, mint valami mentőövbe. „Majd ha ez meglesz, akkor megnyugszom.”„Ha ezen túl vagyok, akkor lesz időm magamra.”„Ha ezt elértem, akkor leszek végre boldog.”

És amikor odaér – valahogy mégis marad valami kis feszültség. Valamilyen hiányérzet. Valamiféle üresség.

Miért van ez?

Mert nem minden cél születik meg belső vágyból. Sok cél inkább válasz – valamilyen elvárásra. Félelemre. Önértékelés hiányára. És amikor ezek vezetik az iránytűd, a végeredmény nem beteljesülés lesz – csak kifáradás.

3+1 felismerés, amit érdemes magaddal vinni

1. A valódi motiváció nem hajszol – hanem vonz.

A külső kényszer mindig sürget, tol, nyom előre: „Késésben vagy!”„Még nem elég jó!”„Más már előrébb tart!”

Ez a hang nem inspirál – hanem sürget. Mint amikor valaki a hátad mögött áll ostorral, és azt mondja: „Gyorsabban! Még gyorsabban”

A belső motiváció teljesen más.Nem bánt, nem követel, nem sürget. Egyszerűen csak vonz valami. Valami, ami érdekel, amiben benne vagy, amiben jelen tudsz lenni.

Nem is feltétlenül a cél miatt mész – hanem az út miatt. Mert jó ott lenni. Mert fontos, amit képviselsz általa. És mert tudod: nem a teljesítményedből fakadóan vagy valaki – hanem azért, amit szívből teszel.

2. Nem minden álom a tiéd.

Sok „álom” nem is álom – csupán az örökséged.

Mint amikor gyerekként hallottad:– „Jó állás kell.”– „Legyél kitartó, különben semmire sem viszed.”– „Az élet nem habostorta.”

És mire felnősz, már automatikusan futsz. Diploma, ház, karrier, státusz, önfejlesztés – és egy ponton túl már nem tudod, mi a tiéd, és mi az, amire csak megtanultál vágyni.

Ez viszot nem kudarc. Ez felébredés. És lehetőség is. Arra, hogy újratervezz. Nem mindent, csak azt, ami nem a tied.

3. A motiváció változik – és ez rendben van.

Amit 5 éve még szenvedéllyel csináltál, lehet, hogy ma már csak megszokásból teszed.

Amit régen szeretettel vittél magaddal, ma már meglehet, csak cipelsz.

Ez nem azt jelenti, hogy elrontottad. Hanem azt, hogy fejlődtél, változtál, más lettél.És ezzel együtt a motivációid is átalakulnak.

A baj nem ott kezdődik, hogy más lettél – hanem ott, ha nem veszed észre, és még mindig a régi célért futsz. Mert az már nem visz előre. Csak húz vissza.

+1. Ha nincs válaszod, az is válasz.

Van úgy, hogy nem tudod megmondani, mi hajt. Csak annyit érzel: „Valami nem oké.”

Ez nem gyengeség és nem is kell megijedned miatta.

Ez lehet az új irány első mondata.

Lehet, hogy ez a mostani szakasz nem a hajtásé – hanem a csendé lesz. Egyfajta belső újrahuzalozás, ahol nem a cél számít, hanem az irány – és az, hogy végre meghallod a saját belső hangodat.

És az valahogyan mindig halkabb, mint a külvilág zaja. S talán éppen ezért érdemes átgondolnod ezeket a kérdéseket.

 Mi hajt? Kinek a hangját hallod?

A legtöbb ember nem egyik pillanatról a másikra tér le a saját útjáról.Nem úgy történik, hogy reggel még tudod, mit szeretnél, délre meg már valaki más életét éled.

Ez alattomosan zajlik.Apránként.Ahogy egyre több hang szól beléd.Ahogy a sajátod egyre halkul – és a másoké egyre hangosabbá válik.

És a legnehezebb kérdés nem az, mit szeretnél elérni. Hanem az: kinek az elvárását teljesíted éppen?

 Ki mondta, hogy ezt kell elérnem?

Ez az egyik legfelszabadítóbb kérdés – ha mersz őszintén válaszolni rá.– A szüleid?– Egy régi tanárod?– A volt főnököd?– Egy barátnőd, aki mindig „tökéletes” volt a szemedben?

Vagy csak a társadalom, vagy maga a „nagy könyv”, amiben meg van írva, hogyan kellene kinéznie az „igazi életnek”?

Sok nő például évekig folyamatosan bizonyítani akar – mert egy gyerekkori mondat még mindig ott cseng a fülében:„Majd akkor leszel értékes, ha hasznos vagy.”„Aki nem teljesít, az nem számít.”„Csak a legjobbak viszik valamire.”

És még 30-40-50 évesen is ez a hang vezérli őket.Csak már régóta nem tudja, honnan is jön ez.

 Mi történne, ha nem tenném meg?

Ez a kérdés gyakran megállíthat. Mert nemcsak a cél, hanem a következmény is belül van.

– Félnél, hogy csalódást okozol?– Hogy „lusta” leszel?– Hogy elítélnek, megbántanak, elhagynak? Lenéznek és megcímkéznek?

És lehet, hogy ez a félelem sokkal nagyobb, mint maga a feladat. Lehet, hogy már nem is a cél számít – csak az, hogy elkerüld vele a szégyent, a hibát, a gyengeség látszatát.

 Mit nyerek vele – és mit veszítek el közben?

Minden célért fizetsz valamivel. Idővel. Energiával. Lelkesedéssel. Néha még az álmaiddal is.

És sokszor csak utólag veszed észre, hogy a megszerzett dolog nem érte meg az árát.

– Ha a karrieredért cserébe elveszted a szabadságodat…

– Ha a kapcsolatok fenntartásáért cserébe önmagad adod fel…

– Ha az elismerésért cserébe folyamatosan álarcot hordasz…

… akkor lehet, hogy nem egy értékes célodért, hanem egy álcélért futsz éppen.

 Ha senki sem látna, akkor is ezt választanám?

Ez a kérdés és a rá adott válaszmindent elárulhat. Mert a külső motiváció szereti a nézőközönséget. Szereti, ha látják, ha értékelik, ha elismerik, s ujjonganak.

A belső motiváció viszont csendben is működik. Nincs szüksége nézőközönségre.

– Írnál-e akkor is, ha senki nem olvasná?

– Elmennél-e akkor is nyaralni, telelni, ha nem posztolhatnád ki?

– Folytatnád-e ezt az utat, ha senki nem dicsérne meg érte?

Ha a válasz igen – akkor valószínűleg belülről hajt valami. Ha nem – akkor érdemes újra ránézni: mi a valódi mozgatórugód?

 Mi lenne, ha most leállnék?

– Félnél?– Megkönnyebbülnél?– Kétségbe esnél?– Végre levegőt kapnál?

A reakcióid árulkodóak lehetnek.

Ha egy cél elengedése fájdalmas, de felszabadító – lehet, hogy már rég túl vagy rajta. Csak a reflexed visz még tovább.

Ha most kicsit megálltál…

… és úgy érzed, ideje lenne tisztábban látni: beszéljünk róla. Nem minden kérdésre van azonnali válasz. De van olyan tér, lehetőség, ahol el lehet indulni a felismerések felé.

Egy tér, ahol meghallanak, nem siettetnek, és segítenek összerendezni, amit most még kuszának érzel.

Foglalj időpontot egy ingyenes,felmérő beszélgetésre itt!

Szeretettel várlak!

Zsuzsa

Ha bármilyen gondolatod van, hozzászólnál a bejegyzéshez, tedd meg nyugodtan, a neveden kívül a hozzászólásoknál más nem fog megjelenni, véd téged, mint ahogyan engem is, az   Adatkezelési tájékoztató  .

Molnár Zsuzsa ev.   Életvezetési tanácsadó, life, párkapcsolati és rendszer coach, mérnök   „Ahol nagyszerű győzelmek születnek!”   Csoportom  |   Időpontfoglalás  |  Interaktív tanfolyamaim