Mi magyarok hatalmas eszköztárával rendelkezünk a szavaknak. Ha megfogalmazunk valamit, azt aztán jó sok formában megtehetjük. És ha már adottak a szavak, akkor ezt meg is tesszük.
Most egyetlen szócska az, amit neked hoztam, legyen ez a kéne.
Jó rövid, talán nem is teljesen jól használjuk. Kellene? Ez se lenne rosszabb. Viszont jobb sem.
- El kéne intéznem…
- Le kéne tennem…
- El kéne mennem…
- Le kéne vinnem…
Ezek megfogalmazódnak bennünk gondolati szinten.
El kéne intéznem az engedélyeket. Le kéne tennem a cigit. El kéne mennem az orvoshoz. Le kéne vinnem a szemetet. Foglalkoznom kéne a gyerekkel. Meg kéne főznöm az ebédet. Ki kéne takarítanom a lakást. Pénz kéne megtakarítani! El kéne mennem bevásárolni.
Szép kis lista, leginkább csak fejben. Miért is?
Ha csak kéne, az már nem a cselekvésről fog szólni. Rögtön utána is tesszük talán, hogy de… és már agyon is ütöttük vele már magát a gondolatot is.
- Kéne, de nem megyek elintézni az engedélyeket.
- Le kéne tennem a cigit, de ma nem megy, túl ideges vagyok.
- Le kéne vinnem a szemetet, de inkább még megnyomkodom, kézzel, lábbal, még férhet bele, később majd leviszem.
- Kéne a gyerekkel foglalkozni, de most nincs rá időm, energiám, különben is, nincs is semmi gond.
- Meg kéne főznöm az ebédet, de nincs kedvem, fáradt vagyok.
- Ki kéne takarítanom a házat, de nem is olyan nagy a kosz.
- A megtakarításon kéne gondolkoznom, most nem akarok, ezt még megveszem, majd jövő hónapban.
És nem intézem el az engedélyt, nem teszem le a cigit, nem viszem le a szemetet, a gyerekkel sem foglalkozom. Az ebédből még vacsora sem lesz. A ház is úgy marad, belepi a kosz, a por, és a megtakarítás helyett is talán deficitbe kerülök.
És a „kéne” pedig ott van, ott marad velem. Lassan ellepi a gondolataimat. Szép lassan frusztrálttá tesz. Ideges leszek. Lassan már mérges is. Fel is dühít, már maga a gondolat.
A „kéne” mókuskerekében pörgök.
Neked jó a kéne?
Benned mit okoz? Milyen gondolatok kísérik?
A kéne a halogatást művészivé teszi bennem. Benned is, hiszem.
Most csillapítsd le a gondolataidat. Ez a „kéne” sehová sem vezet. Lélegezz párat, adj friss levegőt a tüdődnek.
Ne töltsd meg a kéne frusztrációjával a stressz poharad!
Szabadulj meg tőle!
Garantálom, jobb napod lesz, ha ezt másképpen kezeled.
El kell intéznem az engedélyeket. Másképpen hangzik, ugye? Benne van a cselekvés üzenete!
Adj hozzá határidőt, tegyél is érte! Nem marad el az elégedettség érzése, ha már sínre tetted a dolgot, hidd el!
- Le kell tennem a cigit… mit tehetnél érte?
- Leviszem a szemetet, nem nyomkodom kézzel, lábbal, hanem a kezemmel kiemelem, szedem a lábaim és már ki- vagy le is viszem. Hány percbe telt? Talán ötbe? Vagy kettőbe?
- Foglalkozom a gyerekkel. Most van itt az ideje, ha ma teszek valamit, holnap nem ül a gond a nyakamban.
- Megfőzöm az ebédet. Máris nem a hideg, vagy a gyorskajáról szól az ének!
- Kitakarítom a lakást, most csinálom, így rendben tartom, kevesebb idő alatt is végzek.
- Gondolkodom a megtakarításomon. Most időben vagyok. Ma is teszek valamit félre. Mert jöhetnek rossz idők, nehezebb napok, szűkebb keretek, jó, ha előre gondoskodok, és ha már itt vagyok, el is intézem. Lekötök a fizetésemből most is, mondjuk 10-15%-ot.
Neked hogy hangzik?
Nekem bejön.
Nekem a „kéne” nem kell, mert csakis a halogatásról szól.
Neked jó a kéne? Ugye neked sem!
Válts hát te is nézőpontot. A gondolataidat ne hagyd elveszni a „kéne” bűvöletében, alakítsd át őket úgy, hogy döntés is kísérje őket.
És ha döntöttél? Tegyél is valamit érte!
Nos, ugye, hogy jobb lett tőle a napod?
Jaaaj! Ez a kéne valahogy itt maradt! Meg kéne írnom!
Megyek is! Szia!
Ui.: Olvasd el erről következő írásomat!