Avagy a stabil párkapcsolat titka…
hallgasd meg a hanganyagot is 
Kedves férjem, társam, aki barátom vagy, támaszom, kedvesem, szeretőm és sokszor játszótársam …..gyere, ülj ide mellém……
Te, aki már egyszer meghódítottál, megharcoltál értem, azért, hogy a tied lehessek, miközben Te is magad és én is magam maradhattam, gyere, ülj ide mellém…..
Ha tele vagyok tűzzel és érzésekkel túlfűtöttek a szavaim, kérlek, ne akarj eloltani, ápold a lángomat, ne hagyd kialudni, gyere, ülj ide mellém…..
Ha probléma kínoz, kételyeim támadnak, ne akard őket helyettem megoldani, hiszen ezek az enyémek, ahogyan a tiedek is benned vannak, csak hallgass értőn, figyelemmel, ne menj el, csak gyere, ülj ide mellém …..
Légy támaszom újra és újra, mert erős vagy, légy kőszikla az életemben, egy biztos pont, amiből elindulok, és ahová visszatérek … gyere, ülj ide mellém…..
De ne csak kőszikla légy, hanem esendő is, akinek én adhatok szilárd talajt lábai alá, ahová Te is nyugodtan siethetsz, mert tudod, hogy megtalálsz …. gyere, ülj ide mellém….
Töltsünk el minőségi időt egymással úgy, hogy az mindkettőnkre üdítően hasson, feltöltsön vagy megnyugtasson …. gyere, ülj ide mellém…..
Segíts nekem, ha kérem, és kérj te is nyugodtan, mert én sem sajnálom megadni, csak kérd és megkapod ….. csak gyere, ülj ide mellém……
Dicsérj, mert iszom szavaidat, hiszek neked, bízom abban, amit mondasz, és te is megkapod, mert neked is jól esik, megköszönöm neked, te is nekem…. gyere, ülj ide mellém…..
Ajándékozz meg csoki szívvel, virággal, kis semmiséggel, ne csak elismeréseddel és mosolyoddal, cserébe te is megkapod, hidd el, hiszen a tűz felparázslik, lángja színesebb lesz sokkal.…. gyere,ülj ide mellém….
Kérlek, érints meg, ölelj át, simítsd meg arcomat, a ráncaimat, ők is én vagyok, büszkén hordom őket, a szemem sarkában felbukkantak, mert sokat nevetek. Ne szégyelld te sem, együtt nevettünk értük, becsüljük együtt meg őket ….gyere, ülj ide mellém …..
Most, hogy megpihentünk, szépen, egymás mellett, tudjuk azt is, hogy mikor kell felállni.
Érezzük ezt egymás rezdülésében, mit is akarsz te, mit én, mikor van szükségünk a csendre, egyedüllétre, magunkba fordulásra. Mások társaságára. Pihenésre.
Hiszen nem vagyunk egymásba gyúrva, nem élünk egy testben, csak együtt, egy közösségben.
Hagyjuk egymást külön is egészként létezni, nem szabunk egymás gondolatainak határokat, nem döntünk egymás helyett, nem éljük a másik életét, nem irányítjuk, csak magunkat, és a problémáit sem oldjuk meg a másiknak.
Tudunk viszont értőn egymáshoz fordulva, aktívan hallgatni. Hol te, hol én. A kölcsönösségen alapulva.
Nem keressük saját igazunkat, megtaláljuk viszont közös céljainkat.
Rezdülünk egymásra hangolódva.
Vannak szünetek az együttléteinkben.
Táncoljon közöttünk a szél, és a szeretet ne legyen abroncs, se kötelék, adjuk szívünket egymásnak, de ne cseréljen helyet szívünk egymás mellkasában, álljunk külön, mindketten két lábunkat megvetve a talajon, ne legyünk mankói a másiknak.
Legyünk mégis együtt, egymás kezét fogva, szorosan, de legyünk párkapcsolatunk templomának szilárd tartóoszlopai külön, mert ez kell ahhoz, hogy a tető fölöttünk stabilan megmaradjon.
Ne vessünk árnyékot se a másikra.
A pálma sem nő meg a tölgyfa árnyékában. Sem fordítva.